Megy ez kicsiben is!
2007.07.28. 09:39
Zártkörű Blogter buli volt nálam. Ez egy megemlékezés.
Röviden összefoglalva: csütörtökön remek délutáni beszélgetés részese lehettem.Az utolsó, Szlovák-beli Mó szervezte blogter-talin beszéltük meg Kószával (kb. egy mondatban), hogy majd egyszer lejön ide hozzánk és mondjuk egy kávé mellett csak összejön, hogy mi is tudjunk beszélgetni.
Úgy terveztem, hogy jönnek (Kósza , Kószáné, Bogarantyú (a blogját most nem találom... sírok is... bocsi), Timci , DJ Arthúr , Pocok ), majd mikor mindannyian kipihegték a kánikulában megtett út fáradalmait, megyünk kicsit tovább és kikötünk egy sörözőben (a szerintem egyetlen szóba jöhető helyen itt nálunk, ami nagyon is okés, "hogyúgymongyam"...). Hát, ehhez képest eléggé leragadtunk a konyhánkban, egy idő után kérdeztem, hogy na, megyünk tovább?? Erre Kósza azt mondta, hogy ha nem zavarnak, akkor inkább maradnának. Dehogy zavartak!
Azért most is megerősödött bennem a saját magamról alkotott kép azon pontjának igazságtartalma, hogy biza én elég jól be tudom lőni magamnak a számomra érdekes figurákat. Mert most néhány órát viszonylag szűk körben beszélgetéssel töltöttünk, s csak erősödött a kép, miszerint Kósza egy olyan fickó, aki nálam kiérdemli a 'nemsemmi' jelzőt. S családja többi tagja is igencsak méltó erre. Nagyon jó volt.
Vagyis, ha egyszer tényleg arra vetemedik Kósza, hogy busszal lezarándokol ide a messzi távolba... én szívesen látom. ... De azt nem ígérem meg, hogy nem fogok bocsánatot kérni semmiért sem. ... Tehát maradt még jócskán megbeszélnivalónk, kéretik komolyan venni ezt a kihívást!
Mikor Timciéket kísértem ki az autóhoz, mondta, hogy másnap menjünk el hozzájuk Diósdra, Robi szülinapját megünnepelni, némi kerti sütés, ilyesmi keretén belül. Miután a fuvarról is gondoskodtak, így nagyon szívesen igent mondtunk.
Soha nem jártam még Diósdon, ezeddig. Tegnap viszont, ahogy megbeszéltük, Arthúr jött értünk, s mentünk Robit ünnepelni.
Nyugis, szép hely, amennyit láttam belőle, legalábbis ezt tudtam most leszűrni. A ház nagyon klassz (Timci igen aprólékos gonddal megmutatta minden szegletét, s mi -Bertával- meg is csodáltuk), legjobban nekem Timci dolgozószobájának ajtaja, illetve annak üvegezése tetszik.
Ja, és persze a világraszóló tudással bíró sütő.... :))
Arthúr remek Malibu koktélt kever, Silver boldogan hozza vissza a labdát, Robi pedig abszolút élethűen utánozza őt (mármint az óriás uszkárt), ha arról van szó...
Fél 10 felé értünk haza, ami önmagában nem késő, de minket annyira megviselt* ez a túra, hogy simán éjszakának éreztük. Kb. beestünk az ágyba, Berta még mindig itt durmol mellettem.
Mint mondtam, ez csak egy megemlékezés, magáról az eseményről... illetve így már eseményekről.
* Jó dolog így megviselt-nek lenni. Azért ezt még el kell mondanom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr671596603
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.