Régen láttam utoljára és persze csak a lenyomat maradt meg bennem, hogy ez valamiképp köthető hozzám.
Furcsa. Nagyon furcsa, hogy Harvey Keitelre vagy Michael Madsenre meg egyáltalán nem emlékeztem belőle, pedig ha az utóbbi szerepe talán nem is annyira, az előbbié mindenképpen megjegyzésre érdemes.
De ami a legmegdöbbentőbb... még Brad Pittre sem!
Öregszem...

Nemrég vettem meg dvd-n és ma jutottam odáig, hogy meg is nézzem. Most még nagyon benne vagyok a hangulatában.
Képek, rövid jelzésekkel. Ahogy Thelma, hajcsavarókkal a fején szedegeti össze a ruháit, vagy ahogy a baromarc férje indul munkába s ahogy azt kell, seggfej módjára leteremti; ahogy Louise kendővel lazán átkötött hajjal ül a kabrióban s várja a barátnőjét indulásra készen...

/Kép innen/


Aztán ahogy belelendülnek, amolyan jólnevelt feleség módjára egy-két feles, meg koktél után, a "kicsapunk a hámból" hétvégébe, s majd mikor aparaszt még erősködik a parkolóban.

Pedig ha lenne benne egy szikrányi életösztön láthatná, hogy basszus ez a nő, a konszolidált, feltűzött hajú polgárasszony álca mögött, remegő kezében pisztolyt szorongatva, qrvára nem vevő a városi macsógyerek dumára. Süt a szeméből az elhatározás. Tudja, hogy ha csak ez az egy mód van rá, hogy megértesse ezzel a barommal, hogy "ha egy nő így sír, akkor nem élvezi a játékot", akkor ő meg fogja tenni.
Pedig azt a nyomorult pisztolyt ő nem is akarta elhozni. Thelma kapta a férjétől (aki szintén díszpéldánya az XY népességnek), és csak amolyan biztonsági meggondolásból hozta magával.


És innen már nincs visszaút.
Irány Mexikó. Pénzt kell szerezni a túléléshez. Sikerül is elintézni, majd már amennyire lehet nyugodt lélekkel mennek tovább.
Hát, már a fonóban is megmondták az öregasszonyok, hogy nem szabad hallgatni a jóseggű pasikra!! Pláne nem, ha az Brad Pitt fizimiskájával bír!

Kemény 6.600 $-juk bánta Thelma első orgazmusát.

Aki ezzel nemcsak a szex értelmét tudta meg, de valamennyire felszabadult. S ennek eredménye lett

Harvey Keitel feladatainak bővülése, a következő útjukba eső büfé kamerájának köszönhetően.

De nem akarok én történetet mesélni. Egyrészt nem tudok (de nálam ez oly' nagyon nem jelent akadályt másban sem), de ennél sokkal fontosabb, hogy nem is maga az események konkrét láncolata a lényeg, hanem az út. Az út, amit ez a két nő megtesz a megszokottól a lelkiismeret diktálta válaszon át a remélt szabadság felé.

/kép innen/

De nem lehet. Van olyan feladat, amit nem lehet leküzdeni. Egy feleségnek és egy majdnem önálló felszolgálónak nincs helye a szabadságban. Bármit tesznek az félresikerül. Mikor megkéri a kezét a feszt kódorgó barátja, már nem tud visszatáncolni Louise, pedig korábban minden vágya az volt, hogy az elvegye őt. De azon a ponton már nem lehet ezt lépni.
Szép. Nagyon szép ahogy a nyelvöltögetős, mutogatós díszpéldányt helyreteszik. Ott már ők is érzik, hogy egyirányú utcába kerültek.

S ahogy megbeszélik a szakadék szélén állva, hogy ennyi volt, mert ez az egyetlen amit tehetnek, ha már eddig egész életükben csak megadták magukat... Ahhoz nagyobb erő kell, mint bármi máshoz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.