Véletlenül akadtam erre, és igyexem majd ébren is maradni, hogy meg tudjam nézni! Elszakadás 00:25, Vasárnap (január 28.), TV2 Ha jól emlékszem -és ugyebár ez az én esetemben kérdőjelek hosszú sorával értendő...- csak egyszer láttam ezt a filmet, még annak idején boldogult…

Ma. Én itt. Köszönöm. Zsolti. Az életem része vagy. Mindig is az voltál, s leszel is. Akkor is, mikor a minikatonák vívták a hárborúikat a szobánkban, aztán míg a terepasztalod elfoglalta a fél szobát, és persze akkor is, mikor már a sok-sok Star Wars kütyütől lépni sem…

A nap krónikája imígyen folytatódik... Hogy legalább ennek a végére érjek... Ültünk a jól megérdemelt kávénkat iszogatva. (Illetve csak Emma érdemelte igazán, én meg szégyenemben a poharam mögé igyekeztem bújni...) Némi rokisítást igényelt a berendezés, egy széket…

Mondtam már, hogy utálom a liftet? Eddig ennyi történt. Ott tartottam, hogy Emma átesett a napi szokásos tortúráján, én pedig próbáltam arcomról levarázsolni a felidézett kín emlékét. Tovább beszélgettünk. Jöttek a könyvek, én adtam neki korábban egyet-kettőt, s most Ő…

Ezzel adós vagyok. :) Ismét egy elmaradt kaland jelentés. Az előzmény. Vagyis akkor... most hétfőn, Egyeske meg én mentünk Papával a János kórház ortopédiájára, hogy ellenőrizzék gyerekem vállát, illetve a kulcscsontját, egészen pontosan az azt tartani hivatott néhai…

Ezzel adós vagyok. :) Ismét egy elmaradt kaland jelentés. Az előzmény. Vagyis akkor... most hétfőn, Egyeske meg én mentünk Papával a János kórház ortopédiájára, hogy ellenőrizzék gyerekem vállát, illetve a kulcscsontját, egészen pontosan az azt tartani hivatott néhai szalag…

...vagy mégsem? Nem is tudom, hogy hogyan kéne szavakba öntenem a gondolataim. Először is azt sem tudom, hogy kell-e nekem olyan luxusra pazarolni a maradék, minimális rendelkezésre álló agyi kapacitásomból, mint a gondolkodás? Ám, ha már olyannyira elrugaszkodom a valóságtól,…