Örömhír
2008.03.02. 10:44
Csakúgy, mint az egész pad itt, szín tisztán az én szubjektív örömhírem dokumentációja következik...
Van ugye mostanság a sok bajjal, nehézséggel sújtott időszak, kicsiny családunkban. Aminek egyik -tán utolsó, mert fotossági sorrendben mindenképpen elhanyagolható ez, a többihez képest- folyománya, hogy én nap mint nap buszoztam, fel-he-he-he, le-he-he-he (bocsi, by Pom-Pom) Pestre ill. ~-ről, ezen kívül alig aludtam valamit s a lábam az idő igen tetemes részében függőleges helyzetben volt. (Lehet röhögni, basszus, de ez az ilyen /remekül, de mégiscsak/ összeeszkábált végtagnál épphogy fordítva kéne: többet legyen felpakolva, mint használva...)
S ennek bizony meglett az eredménye.
Pénteken voltam a János kórház Ortopédiáján kontrollon, ahol megmutattam igen nagyra nőtt lábam Tanár úrnak.
Hát, nem örült. (Én sem.) Azt kérdezte, hogy dehát ez nem szokott ilyen lenni, akkor most mégis miért? Úgy nagy vonalakban vázoltam az éppen zajló eseményeket, s közben sikeresen azonosítottuk is Egyeskét, akit Tanár úr is szemrevételezett a műtétje közben, de akkor nem kötötte össze őt velem, mint családtaggal, s ennek hallatán kicsit nyugodtabban folyt tovább a beszélgetés. (Már a bokros teendők hallatán, hogy nem "csak úgy" gondolt egyet a lábam, oszt lett akkora, mint egy díjnyertes úritök.)
Annyival, hogy nem azon nyomban kell mennem az érsebészetre, hanem hazajöhetek onnan, s majd itt elég lesz elmennem a rendelésre, merthogy az ami látszik a lábamon, nos, minden csak nem nyugalmi állapot. (Mondjuk 3x akkorára dagadt, itt-ott kiterjedt foltokban élő piros... szóval igen vidám formát, színeket öltött!) Merthogy így akkor simán lehet a megterheléstől is, de akár be is indíthatott ez egy csonthártyagyulladásos folyamatot, mert az azért bennevan a pakliban egy ilyen összelegózott lábszárnál.
Hazajöttem, illetve akkor még onnan átmentem a személyiségi jogai miatt nem nevesített egyénért egy másik kórházba, ahonnan őt összeszedtük, majd én gyakorlatilag péntek estétől, ma reggelig kis kihagyásokkal aludtam, vagy csokit ettem és tv-t néztem...
Ma, arra édredtem, hogy először is azonosítottam magamban a napot (nem volt könnyű, de sikerült), aztán aludtam még vagy 2 órát.
Majd mikor már kényelmetlenné vált ennyi henyélés, kievickéltem az ágyból és láss csodát!
Na, jó, ha nem is ilyen, de majdnem!! Eredeti méretében, s színeiben pompázik lábam, s ennek elmondhatatlanul örülök!
Persze, érsebészetre azért elmegyek, hogy megnyugtassam magam, s Tanár urat is, de igazából tudom, hogy semmi gáz sincs. Hisz Fazekas doki remekül tud legózni! :)
Persze, érsebészetre azért elmegyek, hogy megnyugtassam magam, s Tanár urat is, de igazából tudom, hogy semmi gáz sincs. Hisz Fazekas doki remekül tud legózni! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr21596373
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.