Az újságírás fontos, érdekes és nem egyhangú hivatás.
Gondolom.
Azért csak "gondolom", merthogy ugyebár én nem vagyok újságíró (még írásnak is csak nagy jóindulattal nevezhető az a tevékenység, amit végzek, mert csak betűket teszek egymás után, nagyon ritka az az eset, mikor a szófüzéreket másoknak értelmezhető tartalommal tudom ellátni), és még ezek mellett úgy érzem, hogy van abban valamiféle felelősség is.

És határozottan elcsodálkozom, mikor az újságíró nem érez ilyeténképpen. Vagyis úgy mond, ír egy hírt, hogy az abban rejlő lényegi információ nem kifejezetten az igazságot tudatja. De már megint.. vagyis, akkor kicsit pontosítok.

Egy kisbusz szállított óvodásokat, és egy kerszteződésben -ahol neki volt elsőbbsége- beleszaladt egy terepjáró. Ez sem elhallgatásra érdemes, de ahogy az egészet tálalták és ami végkövetkeztetéseket levontak belőle, nos attól a bicska kinyílt megint a zsebemben.

Hogy is volt?

Most éppen abból csináltak igazi hírt, hogy azt a kisfiút, aki kizuhant a buszból és utána a busz meg rázuhant a testére, az első mentő legénysége csak felületesen megvizsgálta, majd magára hagyták.
A második mentővel érkező orvos élesztette újra, majd szállította el a helyszínről a gyereket, aki azóta már nincs életveszélyben.

Azon lovagoltak, hogy miért hagyták ott, gyakorlatilag segítség nélkül azt a kisfiút, mikor láthatóan nem volt menthetetlen.
Győrfi Pál az OMSZ szóvivője elmondta, hogy a mentési protokoll szerint jártak el a kollégái.
Ez abszolút érthető. Tényleg az, semmi más nem kell hozzá, mint higgadt, normális paraszti ész. Akkor is így kell dönteni, ha ez a földön fekvő kisgyerek szempontjából embertelennek tűnhet. (Hiszen, ha több traumás sérült van, akkor mindig azt kell előbb ellátni, akinél nagyobb esély van a megmentésre. Tehát súlyos, aztán életveszélyes. Aztán aki megkarcolta magát utána már az is jöhet.)
Borzasztó maga a kérdés, de ez nem jelenti azt, hogy megkerülhető.

És egyszerűen hányok a tálalástól, ahogy ezt előadták, most konkrétan a TV2-n a Tények-ben.

A másik a biztonsági öv kérdése. Illetve ennél is az, ahogy ezt a kérdést tárgyalták.
Végső konklúzióként az derült ki, hogy csak és kizárólag a szülő felelőssége, ha ilyen történik, hiszen az óvoda csak felajánlja a lehetőséget, elrendezi a megvalósítás feltételeit, de a szülők felelőssége, hisz ők adják -aláírásukkal igazoltan- a hozzájárulásukat az óvodán kívüli elfoglaltságokhoz. Ergo: ők engedték a gyerekeiket olyan buszba, amiben nem volt biztonsági öv és gyerekülés, ez sajna az ő bajuk... mindenki más mossa a kezeit.

Értem én, értem. De qrvára nem tetszik.

Naná, a Tv2-s riportot nem találtam, pedig ide akartam tenni. De a hírről itt van egy, meg még egy cikk.

Ez megint az én morgásom csak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.