Pihenni, a tagjaimnak éppúgy, mint az agyam maradékának. De pörgök, csak pörgök és így sehová sem jutok.

Az éjjel kettőt, hármat kéne kivenni az időből, akkor tán végig tudnám aludni az éjszakát, s reggel felébredhetnék, mint a normális emberek. Nem görcsösen várnám a pillanatot, mikor reggellé nyilváníthatom az időt.
Tehát általában alszom vagy 2-3 órát, azután intenzíven szenvedek. Már nem az "intenzíven szenvedek", ahogy tettem volt azt egy időben, hanem csak szimplán, intenzíven szenvedek... éééérted??
Reggel meg indulok neki a napnak, ésélem fel egyre szűkösebb erőtartalékaimat.

Olyan vagyok, mint egy hatalmas, cizellált mintát mutató, több tízezer darabból álló puzzle, amiből már tetemes részek maradtak el. S így talán már az egész nem is más, mint egy teljesen ad hoc jelleggel készült, értelmetlen irka-firka; egy katyvasz, nem más.
Már senki sem látja a mintát.




Azt hiszem, ha ki tudnám aludni végre magam, akkor legalább én megtalálnám a vezérfonalat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.