Hogy van-e Isten vagy nincsen,
Hogy te hiszel vagy nem hiszel benne,
Az mindegy, de az életed arra van,
Hogy úgy éld le, mintha lenne.

Egy az Isten, vagy egy sem.

De azért mindenki szeresse.
Lépj be úgy, mintha bent volna,
Ha netán belépsz egy templomba.

Te csak iszol és zabálsz és kefélsz,
Csoda, hogy az ajtón még beférsz.
Az lesz majd a katasztrófa,
Ha nem bír el az akasztófa.
Az a napi négy-öt-hat karambol
Már neked is sok a kalandból.

Miért iszol szomjúságot?
Éhséget, mondd, miért eszel?

Én nem akarom tudni, hogy mit keresek,
Mert ha tudom, akkor nem találom meg.
Én nem akarom tudni, hogy mit akarok,
Mert ha tudom, akkor semmit nem kapok.
Én nem akarom tudni, hogy mit szeretek,
Mert ha tudom, akkor nem ismerem meg.

Kicsi az ember, ha térdepel,
Sokféle isten érdekel,
Többnyire meg is érdemlik,
Megbocsátják, ha nincsen mit.
Letérdelsz és imádkozol,
Mert áhitatba estél.
Letérdelsz és imádkozol,
Hogy áhitatba ess.
Majd átitat az áhitat,
Keresned fölösleges!

Én nem akarom tudni, hogy mit keresek,
Mert ha tudom, akkor nem találom meg.
Én nem akarom tudni, hogy mit akarok,
Mert ha tudom, akkor semmit nem kapok.
Én nem akarom tudni, hogy mit szeretek,
Mert ha tudom, akkor nem ismerem meg.

Neked jól állna, ha lenne!
- nekem jó lenne, ha állna.
Elnézlek, ahogy előttem térdelsz,
Ez minden férfi álma.
Még egyszer elmegyek,
Mielőtt elmegyek,
Te meg kelj föl és járj egyet a parton!
Szevasztok lányok, én már üdvözültem,
És magamat ehhöz is tartom.

Én nem akarom tudni, hogy mit keresek,
Mert ha tudom, akkor nem találom meg.
Én nem akarom tudni, hogy mit akarok,
Mert ha tudom, akkor semmit nem kapok.
Én nem akarom tudni, hogy mit szeretek,
Mert ha tudom, akkor nem ismerem meg.


Leszámítva a benne rejlő müllerpéteres áthallásokat (melyekben egyéb üzenet is van), most ez konkrétan a vasárnapomra vonatkozik.
Ugyanis a hétvégém megint kalandos lesz. Naná, nem férek a bőrömbe, már megint, úgyhogy ... ja, nem is, már holnap kezdem a sort, hiszen csütörtök este-éjjel csíkoskávézni fogok a zebattában, majd mégéjjelebb gyalogászom haza... zabszem effektus... de legalább nem leszek egyes-egyedül, hiszen egy lelkes blogger fog kísérni (ugye?)... no de vissza oda, hogy: ...úgyhogy megyek Hármaskával szombaton előbb Pestre, az uncsitesómhoz (most másikhoz, mint az utóbbi kalandtúrám alkalmával), majdan vasárnap még messzibbre (mihez képest persze, de na...), Szentendrére, azután vissza székes fővárosunkba, egy kedves Gomba nyakán lógva s az Ő kakaó-kalács tartalékait felélve átevezni a hétfőbe, mikor is jöhetünk haza, suliból anyai engedéllyel lógó gyermekemmel.
Szentendre.
Bó meghívott, és én ha tehetem, ott leszek. Viszem Hármaskát is, hiszen ő tudja, a nem egészen ép mű is lehet tökéletes.
A Parafónia zenekar koncertjére megyünk.

Sok mondat kavarog a fejemben azóta, hogy megkaptam ezt a meghívást. A legsúlyosabb az volt, hogy hogyan tudom elaltatni magamban az elevenen élő tiltakozásomat a templom, s ezen keresztül a vallás iránt. Csak időlegesen, amíg megnézem ezeket a fiatalokat, akik kihozzák magukból a legjobbat, s azért amit adnak, gyakorlatilag semmit sem várnak.
Egy vagy egy se...
Tudom, hogy ez is egy üzenet:
"De azért mindenki szeresse.
Lépj be úgy, mintha bent volna,
Ha netán belépsz egy templomba."

Köszönöm.