Tulajdonképpen nem tudom, melyik az erősebb érzés bennem, a felháborodás vagy az értetlenség.

Most nem kaptam figyelmeztető sms-t, tehát teljesen magamtól akadtam rá a műsorra. Érdemes volt megnéznem. DunaTv  15:25 Az Ormánság senkié se

Végignéztem és nem igazán tudom hová tenni ezt a dolgot magamban. Mi folyik itt?
Ellehetetlenítik azt a térséget -s nem ez az egyetlen, hiszen gondolom az Alföld viszonylag nagy távolságaiban sem nagyon maradt már élhető kistelepülés- az infrastruktúra teljes hiányával, pontosabban a meglévő megszűntetésével, az iskolák, az orvosi ellátás hiányával, az úthálózat nem fejlesztésével...

Mi lesz, ha tényleg kiürülnek azok a falvak?
Az ország vízfejét növeljük még sokkal nagyobbra? Nem arról volt szó, hogy végre tán el kéne kezdeni ország fővárosában, és nem főváros országában gondolkodni?

Nem akaro elhinni, hogy eleve a nagy terv része volt a posták, a rendelők, az iskolák megszűntetése... pedig nagyon így tűnik. És ez végtelen szomorúsággal tölt el.

A Drávapiski látáscentrum egyfajta megoldást hozhatott volna, de amint hallom, hamvába holt a dolog. Részleteket nem ismerek -aki igen, az nyugodtan felvilágosíthat, köszönettel veszem-, és még jobban elkeserítő a dolog, hogy ezzel egy olyan ügyet tettek lehetetlenné, ami emberek sokaságának tette volna élhetővé a mindennapokat.
A filmben mondta el MaliZoli, hogy évente körülbelül 5000 ember vakul meg, vagy szenved súlyos látáskárosodást, és közülük mindössze 25-öt rehabilitálnak.
Ez senkinek nem fontos? Ezzel senki nem törődik? És még ehhez akkor hozzájön a vidék felemelkedése... cahhh... munkahely teremtés a látáscentrumhoz kapcsolódó feladatok folytán. Tényleg ennyire nem érdekli a felettünk trónoló, évi milliókat -gyakorlatilag- elsikkasztó honatyákat, az ország tőlük távol eső része?
Fel vagyok háborodva! Elmondhatatlan düh uralkodott el rajtam és minden elismerésem MaliZolinak és társainak -a vidék polgármestereinek- a kitartásukért.

Úgy döntöttem, ha megnövök és a gyerekeim már messze járnak anyjuktól, akkor én biza odaköltözöm. Úgysem kell más nekem, mint egy mobil, internet hozzáférés, kávé és mondjuk vajaskenyér. Ennyivel is beérem, s az a nyugalom, ami minket ott fogadott Drávapiskiben, megfizethetetlen. Szeretném ha még lenne részem abból.

..............................................

Mikor megláttam a műsor címét, beugrott, hogy ezt nekem meg kell néznem. Na, persze nem MaliZoli miatt, mert hát őt most valamiért feledés homálya borította néhai agyam helyén (mea culpa, mea maxima vulpa), sokkal inkább azért, mert az én anyai nagymamám Ormándi Erzsébet. Nos, lehetséges, sőt valószínű, hogy a világon semmi köze a két dolognak egymáshoz, de nálam ez így csapódott le.
Semmi sem véletlen. Ugye.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.