Késve és kicsit törve is. Jó bor, napsütés, lokális szélvihar és zápor, fűszeres bagett, fogalmak tisztázása, no meg a retro reklám.
Helyen.

Már tegnap elkezdtem a dokumentációt, aztán töröltem.
Fél 3 körül kisétáltam a vasútállomásra, s ahogy ültem a padon (a szomszédomban két tinilány játszott nagymenő, igazi nőt, először talán megrőkönyödtem, de aztán inkább mosolyogtam rajtuk), eleredt az eső. Néhány melehetős méretű fa nyújt árnyat s egyben védelmet is a lanyha eső elől, így nem áztam meg, de a félsz teret kapott lelkemben, tekintve ha zuhogni fog, mihez kezdünk. Esernyő nem lévén nálam, s szaladni nem tudok (még sietni sem), s gondoltam vendégem, ki a néhány percen belül érkező vonattal jött, úrinő mivolta okán csak nem hagyna magamra, így édeskettesben áznánk szarrá (hogyúgymongyam). Mentő ötletként azt találtam ki, hogy megpróbálkozunk egy, a közelben lévő vendéglátóipari egységben egy kv elfogyasztásával, hátha annyi idő elég lesz az időjárásnak, hogy kitombolja magát.

Talán még sosem -vagy legfeljebb egyszer- láttam nadrágban, de most ez is megtörtént. Rácáfolva a várható meteorológiai történésre, vendégem fehér nadrágban és kékes fölsőben, hatalmas -hozzáilő, már nemcsak a ruhához, hanem az úrinőhőz magához nagyon-  indigószínű stólával a vállán érkezett. Egyetértett velem a kávézás fontosságában, s tekintve a várható esőt, nem kellett nagyon rábeszélnem, hogy meglátogassuk az általam kinézett, de még sosem próbált műintézményt.
Megkaptuk amit kértünk (nagy adag tejszínhabbal a tetején, s megszórva instant kakaóporral:), majd kiültünk az üzlet előtt felállított egyetlen asztalkához, s komótosan elfogyasztottuk azt. Közben már meg is kezdtük a fontos dolgok átbeszélését.
Egy melegszendvics és egy túrós-gyümölcsös palacsinta elfogyasztása (némi csapadékos beszaladós, majd kiköltözős, asztal törölgetős satöbbi közjátékok) után elindultunk hozzánk.
Bor -mely addig vendégem tulipános batyujában volt- fagyasztóba, s kerti székek rendbetétele után kiültünk az immár majdhogynem kellemesnek nevezhető időbe.
Persze Am/ nem engedte, hogy ne vegyünk tudomást róla, és megintcsak meg kellett szakítanunk eszmecserénket a bagett kisütése valamint a bor kiszabadítása idejéig, miután ezek megvoltak, ismét a kertbe vonultunk.
(A kert azon részén, ahol a terasz van, most éppen le van nyírva a fű. Az utca felőli oldalon viszont félcombig ér a gaz, hiszen miért pont a fűnyíró bírná mellettem viszonylag sokáig??!)
Viharfelhők kihez tartoznak, bizonyos emberek kinek milyen státuszban vannak, teherbírás, csalódások és egebek.

Aztán visszakísértem a vonathoz Lucit, integettem ahogy kell és hazabattyogtam.

Köszönöm, hogy olyan vagyok, mint a tejföl.

<object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/Cs7eqtPucd4&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/Cs7eqtPucd4&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>

Köszönöm, akkor is, ha a mellékelt ábra erre rácáfol.



S ehhez még hozzájön: a cirkonk beadta a kulcsot estére.
Elfáradtam.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.