A tévénk a képet mozaik formájában adja le és a hang is renszeres és jókora kihagyásokkal érkezik.

Egy dolog, hogy a kazánunk beadta a kulcsot. Aztán még sorolhatnám, hogy mi minden lett az enyészeté az utóbbi néhány évben, de ez most mondhatni már siralmas!
Egy ideje a tévénken a képminőség kissé, hogy úgy mondjam, kívánnivalót hagy maga után. Néha kockákra esik, néha lefagy, a hang pedig el-eltünedezik hosszú másodpercekre.
Egyszer már volt ilyen, s akkor minden macera nélkül jöttek és kicserélték a fejet az antennában, így most is bizalommal fordultam a szolgáltatóhoz. (Ej, de szépen tudok fogalmazni, ugye?) ((Akikről egyébként -egy tapasztalatból kiindulva- azt gondolom, hogy nem felhasználóbarát társaság, de ez van.)
Vagyis felhívtam az infó-vonalat, ott persze azonosítanom kellett magam, és persze, hogy nem volt nálam semmi, ami alapján ezt megtehettem volna, így kedves kezelő elmondta nekem, hogy mit keressek, megtettem, majd elmondta azt is, hogy azon amit megtaláltam, mit (és azt honnan) olvassak be neki, majd mikor ezzel megvoltunk -s kiderült, hogy én vagyok én-, felvette a hibabejelentésem, s megnyugtatott, semmi vész, térítésmentesen kicserélik a kütyüt másnap délelőtt, ha az nekem megfelel. Naná, hogy megfelel, munkám még nins, vagyis állásom van -mert felvettek-, csak munkahelyem nincs (...), úgyhogy ráérek a szerelőt várni.
Délelőtt jött a kazános ember, s megnyugtatott, hogy tán nem több százezres kiadásra kárhoztattam, mert "csak" egy kütyüt kell cserélni, nem az egész macerát, így megúszom egy nullával kevesebbre végződő összeggel. Aztán ebéd után egy rövid kopogás után már nyílt is az ajtó és belépett valaki. Amper pedig -miután ő a házörző (bakker, szeretem ezt képzelni, de gyanítom eszébe nem jut őrizni...)- abban a minutban ugrott is és már félig kint is volt az udvaron. Mire odaértem, azt kellett látnom, hogy melósruhás emberke vív közelharcot, kicsi, ámde annál elszántabb ebünkkel, hogy megakadályozza azt a kijutásban. (Én annyit tudtam tenni, hogy nyakon csíptem a szökevényt s akarata ellenére visszacibáltam őt.) Miután ezen közjátékon túljutottunk, nyújtottam a kezem, hogy bemutatkozzam az úrnak, ő kezet fogott velem, mondta a nevét, s hozzátette:
-Most harmadszor járok itt, elnézést, hogy a kutyusról megfeledkeztem!
Hiába, na. Ő Amperról feledkezett meg, ejnye-ejnye... én meg róla, úgy ahogy van... Melyik a nagyobb baj?
Elmondtam neki a dolgot, aztán meg is mutattam a képet, mondta, hogy már idefelé jöttében megnézte -amennyire tudta messziről- az antennát és szerinte nem azzal van a baj. Én kifejeztem abbéli reményem, miszerint akárminek is legyen hibája, ugye az nem az én kontómra megy, mert jelen helyzetben a telefonon egyeztetettek jelentik az egyetlen járható utat (tekintve pénztárcám állapotát). Megígérte, hogy olyat fog keresni, ami megfelel ezen óhajomnak. Öröm egy olyan férfival értekezni, aki a női kívánságokat mindenek fölé helyezi!

Hozta létráját, s izibe mászott is a tetőre, kicsit kopogott -én ültem a konyhában és ismét csak drukkoltam, most éppen azért, hogy a létrán térjen vissza a földre s ne a födémen keresztül- majd megláttam a cipőorrát a teraszajtón át.
Leért s már az arckifejezéséből láttam, ez nem nyert. Kiderült, hogy antenna, fejjel, szárral... tokkal-vonóval, ugye... tökéletes, ámde a természet!! Vagyishogy az antenna nem lát rá az adóra (pontosabban az átjátszó toronyra), mert az útba belenőtt egy fa!! 



Nos, gyanítom nem egy ilyen történelmet látott példány, de akkor is csak egy fa! Amelyik ellállja az útját a sok-sok helyszínelőnek, meg Amy ítéleteinek, meg minden egyéb információnak, ami a tévéink képernyőjére érkezne.
Nagyon lelkiismeretes szerelő lévén azért egy erősebbre cserélte a fejet. Hátha.
Emberke mondta, hogy nem messze van az a fa, kérjek engedélyt a kivágására.
Hát, ööö, izé... próbáltam jólnevelt néniként fogalmazni és közöltem, hogy tán nem fogok egy élőlényt pusztulásra ítélni, úgyhogy nincs mit tenni, antennát kell arrébb költöztetni a tetőn. Megírta a cetlit, majd távozott.
Hát, jelentkezőket várok erre a remek, akár egy csésze kvval is kecsegtető munkára!
Ja, szobafestőt is keresek, augusztusi munkára, de takarító-rámoló csapattal együtt.
Ajánlatokat itt alant vagy emilben az ismert címemre várom.
Nos, rajta, rajta!


/Fa innen, ni/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.