Hétfőn kapom az első összetett fájdalomcsillapító kezelést, és a frász kitör már most.

Talán megúsztam a fejem felett lebegő legnagyobb "veszélyt", ami az újabb protézis-beültetést jelkenti. De ez önmagában csupán annyit jelent, hogy nem kell még belátható időn belül cirka három hónapra kórházba vonulnom (s további háom hónapig még járókerettel járnom), ám a fájdalomtól nem szabadultam meg.
Az eddig szedett fájdalomcsillapítóm már nem használ, ezért kaptam most újat. Ez egészen eddig jónak tűnik, meg sem tudom magyarázni, hogy vajon mitől van az, hogy ma megint alig tudok járni, remélem ez csak egy közjáték és legkésőbb reggelre már ismét a megszokott hihetetlen fitt állapotban leszek. Tehát ez egy új, borzalmasan keserű folyadék, melyből naponta háromszor kell 15 cseppet bevennem, ezen kívül kaptam egy porcépítő port, amit egy pohár vízben feloldva kell meginni (reggel, de mivel nincs agyam, a maira is csak most került sor, mert most jutott eszembe, de még egyet sem hagytam ki, ezt ellenőrzöm nap mint nap, hiszen meg tudom számolni a dobozban lévő zacsikat), s ezek mellé, a folyamatos gyógytorna kiegészítéseként mehetek ultrahangos és mágneskarika kezelésre is.
Holnap reggel, 7:30-kor kapom az elsőt ezekből.
Finoman, de nagyon kitartóan rág a kétség, hogy az a bizonyos mágneskarika mit fog tenni a már a helyén lévő protézisemmel valamint az egyéb stabilan beépített csavarokkal, lemezekkel, csövekkel... Nem, nem vas az anyaguk, persze. Titánból vannak illetve bizonyos részeik műanyagból, mégiscsak fém!
Szóval, frászban vagyok.



Ebből labdám itthon is van, csak szürke. Dittelyányom hozta egyenesen Írországból nekem.


A kép innen van, ni

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.