Vagy inkább egészen nem?

Újra és újra szembe találom magam egy már-már ismerős helyzettel, amit nem szeretek és ez még a kisebbik baj. Hiszen nem szeretem dolgok akadnak, s ez ezek sorában legfeljebb az érdekesség szintjéig ér fel, mégis minden alkalommal földbe gyökerezik a lábam.
Mint most is.

Csak jelzem, nem tudok mit kezdeni ezzel (sem).
Apu mondta néhány éve, mikor még az elején jártam új életemnek, hogy naiv vagyok, azért csalódom az emberekben. Ez így nem igaz. Lehet, hogy naiv vagyok, de ha választanim kell, inkább leszek az (vagy 'ez'...), minthogy hideg, kíméletlen, rosszindulatú legyek, s valóban csalódom néha (soxor), de nem vagyok hajlandó eleve ítéletet mondani valakiről, mikor még semmit sem tudok róla, pusztán a lehetőség miatt, mert talán olyan, amivel ha szembesülök, az nekem fájdalmat okozhat.

Szóval, nem egészen értem. Vagy most már egészen nem értem. Miért pont azt?

Ami nem öl meg, attól erősebb leszel.

Saját bőrömön tapasztaltam ennek igazságát. S tapasztalom is még, szinte nap mint nap. (Bár ezek nem jelentenek többet egy kiadós bőgésnél... az éjszaka remek lehetőséget ad erre.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.