Posta, képeslap, címzés, azonosítás.

Dittelyányom lábát lógatta Brémában, én meg a dolgos, roki hétköznapokat éltem itthon. Tegnap jöttem haza gyogyótornáról, egyik kezemben ugye a járárhoz nem mellékes mankóm, másikban pedig szervezetünk életbentartásához elengedhetetlen kellékek (kenyér, tej, szalámi) szatyorba csomagolva és a megszokás miatt belenéztem a postaládába, mielőtt kinyitottam volna a kapunkat.
Szokás szerint dugig volt. Nem tudom, miért néznek ki belőlünk gyakorlatilag végtelen vásárlóerőt, mert napjában akár többször is, tele bírják szuszakolni ilyen-olyan reklámanyaggal, amúgy nem kicsi levelesládánkat, ahogy volt az most is.
Koreográfia szerint, mely mankóra akaszt szatyor, hátizsák egyik vállról le, előciba másik oldalon, majd mankót tartó kézzel (de remek "kerivívör-mankó lévén nem esik az el) megfog, másik -immáron szatyortalan- kézzel kulcs megkeres, azzal kinyit láda, majd tartalma kiszedése, s itt jönne a komótos visszafelé ugyanez a mozdulatsor, majd indulás befelé. Ám tegnap, földbe gyökerezett lábam.

Volt a kupacban egy képeslap.
Mizen Head.

/kép innen/

Ez nem pontosan az a kép, ami a lapon van (azt nem találtam meg és nincs meg az adatkéábel, ehhh...), de erről a helyről van szó.
Borzasztóan hangzik, de én azt imádom. Varázslatos hely.
Egyik alkalommal (jaj, egyrészt mennyire jó ez, másrészt milyen már ezt így leírni... pfhúj!!:), mikor jártam ott, hoztam egy képeslapot, azzal a céllal, hogy a hűtőmön lakjon, amolyan mementóként, hogy én azt saját szememmel láthattam! (Köszi Dittelyányom... ezt is:) De annak sajna az idők folyamán lábakélt. Most pedig ott figyelt a postaládából kihalászott kupacban, ennyi szöveggel:

"Pussz. :)"

A címzés pedig ott helyben görcsös röhögésre sarkallt, mondom tettem ezt gyakorlatilag még az utcán, de talán érthető.
A helység, utca, házszám, teljesen megszokott, konszolidált formában szerepel, ámde a név emígyen:

"TALEMA NÉNÉM"

S alatta a többi, ahogy kell.
Még most is, ha ránézek -előttem van azóta is-, elkap a röhögés. Poszaszinten is nyilvánvaló az én igazi nevem már. Lehet, hogy hivatalos útra terelem ezt a dolgot. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.