Akit érint. Ugye.

Jól van, nem tudtam, hogy elkotyoghatom-e itt. Pedig miért ne? De akkor is, csak paráztam. Mert egy gyáva tyúk vagyok... vagy az nyúl?

Szóval, mint a LÉNYEG is mutatja, MEGMŰTIK A LÁBAM!!, de ennek előfutáraként csütörtökön lesz egy kicsiny műtétem. (Persze ez a két műtét csak az alanyban -mármint személyemben- s a műtéteket végző főorvos -Dr. Tamás Róbert, plasztikai sebész- kilétében hordoz közös pontokat magában, hisz ez a holnaputáni számomra nem komoly, de a nagy orvosságos-mappa nyerhet belőle. Míg a másik, csak és kizárólag az én épülésemre szolgál, s ezt lehet tökéletesen betű szerint is érteni. Höhö.) 
És, hogy ezt én tegnap megtudtam, mármint hogy leszen ez a kaland nekem holnapután, rájöttem, hogy én bármennyire is kis műtét, jobban teszem, ha pénteken nem kirándulok vásárlási céllal erre-arra.
Mert ugyan sem nem ajakfeltöltés, sem nem kebelméret növelés, de mégiscsak plasztikai műtét, úgyhogy inkább nyugalomban kéne maradnom néhány napig, hogy legalább a varratok ne szakadjanak szana.
Úgyhogy felhívtam mindenkit akit csak értem, hogy hátha el tud vinni még ma, legkésőbb holnap vásárolni, de az összesen hat próbálkozásomból egy sem járt sikerrel, viszont kedves Botond -aki egy ideje segít nekem a bevásárlás, ház élhető szinten tartása, Am/ fésülés ügyekben- visszahívott, s nagy meglepetésemre mondta, hogy röpke 30' és indulhatunk vásárolni.
Remek.
Az autóban pedig arról beszélgettünk, hogy mennyire jó dolgom van, hogy csak szólok neki, s már jön is és segít nekem. Hiszen, munkáját odahagyva, családját mellőzve (egy pulyája türelmesen várja otthon az anyukájával, ki pocakjában szintén türelmesen vár a második kisded), siet segédkezet nyújtani.
Jelen helyzetben tehát nem kérdés, Botond az én hátországom. Hisz még a gyerezárra is felhívta a figyelmem, mert nekem ez eszembe (jól van, nem röhögni!) nem jutott volna, pedig Am/ boldog odaadással szedi szét minden reggelre a szemetet, mely a szekrényajtó mögött búvik, s addig bármit tettem is, ezt nem tudtam megakadályozni. Tehát, Botond -minden botondok legbotondabbika-, megemlítette ezt nekem s még ígéretet is tett rá, hogy beszerez egy ilyen okosságot. Nem csoda, hogy ez felmerült benne, hiszen kisgyerekes dolgokban otthon kell lennie, így, hogy másfél (illetve már majdnem 2) gyerkőc büszke apukája, szüksége is van az ilyen blikfangokra.

Nagy segítség nekem, hisz én öreg roki vagyok, aki ráadásul agy nélkül kénytelen megbírkózni a mindennapokkal.


/kép innen, ni/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.