És akkor végre elérkezett a nemes pillanat, melyben fény derülhet a rondabót mivoltára... Hö.

Történt, hogy mentünk vissza Dittéékhez, az nagy kirándulásból -nyilván a megterhelő nap az oka az egésznek- és utunkba akadt egy... egy... 



/swindon magic roundobaut ehun van, ni, de ez a nagytesó.../

...és a veszett fenének se ugrott be az a szó, hogy körforgalom.
Ott ültem és kővé dermedtem, mert csak az járt agyam helyén a tágas térben gellert kapva, hogy Roundabout..Roundabout..Roundabout...

Ditte állítása szerint azt kérdeztem, hogy "Ez a 'ráöndöbáut' mi a göthös búbánatot jelent magyarul?"
Csakhogy hiába kérdeztem, mert Ditte el nem árulta nekem, csak nézett okosan rám, de addigra rá is jöttem, s már folytattam is, közben éreztem a feltörő röhögést, mert ennyire nem lehetek egyszerű, még magam előt is meglepetés volt ez a szint. Elmondtam neki gigászi tusámat agysejtjeimmel, vagyis az azokból teret foglaló nyelvtudásomnak -mely így az anyanyelvemtől veszi el az amúgy is csekély kapacitást- nomeg azt is, hogy ahelyett, hogy mélyen hallgatnék erről, nem, még neki el is mondom, de sőt, de pláne, tuti-fúró-kukker a padomon is világgá kürtölöm, amint a parkomba érek. S lám, ha már olyan vagyok, mint abban a paródiában Charlie, vagy abban a másikban az az '56-os disszidens (aki kiment 'ezherkhilencszázhötvenhat ööö diszembör hárminszegyedikén' és mikor jött vissza? 'ezherkhilencszázhötvenhét dzsanjuár elsején end azótau nem ish mentem többhet visszau'), legalább ne hirdetném fennhangon, hanem magamba fordulnék és mélyen elgondolkodnék önnön selejtségemen...

Sajna viszont én én vagyok. S ezért tán inkább röhögök.

(Este, mikor a napot beszéltük át Dittével, az ajtóból visszaszólva közölte 'Aztán a rondabót ki ne maradjon a krónikából!', vagyis ezért rondabót. Na.:)

És ma már a 11. napot tapostam itt, és azért ehhez írom, mert gyakorlatilag semmit sem csináltam. Jóformán egész nap aludtam.
Gyerekkoromban volt egy falinaptárunk, már nagyon nem az aktuális évet mutatta, de azt nem tettük el, mert a felhőkről, a felhő fajtákról készült fotókkal volt tele, és én imádtam. Ma mondom, egész nap henyéltem, így egy tegnapi képet teszek ide, mert lehet, hogy kellett volna ilyen sorozatot is csinálnom. 



Ugye?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.