Elvonatkoztatva.

  Mint azt írtam már több ízben, nálam a tévében napközben általában a NatGeo Music szokott szólni, mert azon értelemszerűen folyton zene megy, de nem a mainstream által agyonhallgattatott, unásig ismert épp öt percre aktuális szuperslágerek, de nem is a klasszikusnak számító, már-már poros kópiákról megszólaló tagadhatatlanul patinás zenék, hanem számomra ismeretlen, vagy a nagyérdemű felé kevéssé deklarált, nekem mégis az ifjúságom -az életem- idéző vonal. Tehát az a nekem való.
Van nekem tévé előfizetésem, ugye. Nem, nem olyan ragasztós izé, hanem földi sugárzású mikrohullámú átjátszón érkező jelet fog a kicsiny tányérom a magasban, mert az antennadigital, mint az kiderült, nem szereti a természetet. Ám most már az antenna magasra került (olyan a ház mint egy nyeles izé, mert a tetejéből kinő egy majd olyan hosszú állvány, azon egy kis tányérral...), így minden oké. 
Aha. Néhány napja a kilencvennemtomhány csatorna közül egy, azaz 1 darab bemondta az unalmast. Tényleg!
Néha egyáltalán nincs kép, néha olyan kockás, mint korábban minden csatornánál volt, vagy csak a hang szakadozik, netán nincs szinkronban a képpel és így tovább, a variációk szabadon választhatók, a lényeg, nincs nekem az az egy, hőn szeretett adóm.
És ez az egy, ami ezt csinálja. Cirka olyan 30-35 van, amire rendszeresen ránézek, ezek vannak a sor elején, de tényleg ez a legkurrensebb a tévémen. A Nat Geo MUSIC.
Korábban kitanultam, hogy mit tudok én csinálni ilyenkor: resetelni a dekódert, újrahangolni a csatornakiosztást, ilyenek. Ezeket megtettem, nem javult a dolog, megnéztem a másik tévén is, ott is megcsináltam ezt a sort, de ott is maradt az alap, áldatlan állapot, így hívtam a szolgáltatót.
(Gyerekeim már ki vannak akadva rám, hogy mindig telefonálok, szervezkedem, kötözködöm, de én fizetek ezért, és így nem tudom nézni, úgyhogy legyenek kedvesek tenni valamit, nem kötözködöm, na.)
Kedves hölgy vette fel, elmondtam neki a helyzetet, kérdezte megcsináltam-e az előbb említett varázslásokat, mondtam, hogy igen, akkor továbblépve kérte, hogy negyedóra múlva áramtalanítsam a dekódereteket, ő addig újraindítja a szervert s akkor jó lesz. Ha mégsem, akkor hívjam újra, s küld egy szerelőt.
Vártam, megcsináltam, ugyanúgy mekeg. Hívás.
Már egy fiatalember vette fel, neki is elmondtam, ő is végigkérdezte a lépéseket, s mondott egy újat is, azt is megtettem, s amíg vártam az esetleges jó eredményt, ő néma maradt. Visszajött a kép -a kártya ki- majd visszatétele után, melyről azt sem tudtam, hogy létezik, de mindig tanul az ember... csak én el is felejtem ugye...-, mondtam a telefonba, hogy hát nem lett jobb, ugyanolyan mozaikos és dadogós, mint volt. Erre ő:
- Nem csoda, megnéztem közben itt benn a jelet, valami nincs rendben, eleve nem érkezik jó jelminőség hozzánk! Elnézést kérek és utánanézünk. Pár nap és rendbe tesszük. Köszönjük észrevételét!

Hát, elakadt a szavam. Most ez komoly? Én vagyok az egyetlen, aki ezt nézi? És én szólok a szolgáltatónak, hogy nem jó a jel, amit küldenek? Most komolyan?! Ez vicces.

 

Mivé lenne a világ nélkülem. Ugye.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.