Mint ahogy a házunk, a kertünk, s ja, az idegrendszerünk is.

Anno, 2000. februárjában, mikor beköltöztünk az akkor frissen felépült, s direkt számunkra, az igényeinknek megfelelően osztott házunkba, éppen tél volt. Naná, ahogy az az év második hónapjában lenni szok....
Aztán belaktuk a házat, jött a tavasz, így a kertet is. Kerültek ide növények, szép, zöld gyep, néhány bukor, és még kevesebb de gondosan válogatott fa.
Egyikük a kevés -a telek méretét nem figyelmen kívül hagyva a tervezésnél- fa közül az egyik, egy kedves, aranyos, látványos és barátságosságában vendégvárónak a kapuhoz telepített szivarfa lett.

/Ilyen, ni, ez ehunnan van e/

Azóta történt egy s más, telt az idő, elmúlt egy élet...
A fák közül négy darab gyümölcsfa volt, egy sárgabarack, egy meggy, egy szilva és egy cseresznye, nos, először a kulcsot közülük az utolsóként felsorolt adta be, mert egy estéről másnap reggelre egyszerűen ott helyben, talpon állva belehalt a földbe szegény (tűzelhalás vagy mi a rekettyés....), aztán néhány évre rá a sárgabarack is ment utána, így maradt a konyhaablakot teljesen beárnyékoló két másik a kertben. Meg a szivarfa a kapunál.
Árnyat nyújtó nyugalomsziget.
Zöld felhő a kapu fölé hajolva, így mikor valaki bejött, úgy érezhette, mintha valami biztonságos, nyugalmas lugasban sétálhatna át.

Valami szutyokság, valami nyúlós, nedvedző, zöld redva megtámadta. János -aki segít a kertben- lelkiismeretesen permetezte gyakorta, ezzel is meg amazzal is, de mára olyan szintet ért el a levéltetű invázió, hogy már cuppogva lehetett csak bejönni a kapun és a kerítés -s rajta a postaláda- folyamatosan szmötyis volt, hogy az már nemhogy nem barátságos hangulatot kölcsönzött, hanem az a határozott broá-nak felelt meg.......Így mit volt mit tenni, ki kellett vágni.
Hüpp.



Ez ugye a kivágás egy fázisa. Megörökítendő őt élete utolján.

Mondhatnék okosságot, hogy így múlik el a világ dicsősége, de azt mondom inkább, világos, tágas tér lett a kapunk környéke... közben pedig a tény, hogy használtak lettünk, drágám....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.