Ha már egyszer így emlékeztem meg a magyar-amerikai pc-frontvonalról, melyből a zamerikai jött ki győztesként -s jelentem, azóta is így van, én, itt, Battán, amerikai régió szerint kommunikáltathatom csak a gépemet a külvilággal wifin keresztül-, most le kell jegyeznem, hogy találtam valamit, amiben úgy de úgy le lett játszva a pástról az említett bőséges nemzettudattal élő náció, mint a huzat.

Majd annyi -ha nem több- kalandom akadt már a konyhában, s most az éppen aktuálisat is le kell jegyeznem.
Jó ideje kísérletezem már a klasszikus amerikai palacsinta előállításával. Azzal, ami olyan sejtelmesen barnás, aranyszínű árnyalattal bír, csábítóan selymes hatású, ínycsiklandóan kívánatos.
Az íz, tulajdonképpen másodlagos ennél a remek cuccnál -nekem legalábbis-, annál is inkább, mert az eddig kipróbált sok recept közül majd' mindegyik finom eredményt produkált, de szép egyik sem lett. Úgyhogy nem voltam elégedett.

Persze azért nem is forgattam fel mindent e rejtély megfejtése érdekében, elkönyveltem magamban ezt is a 'majdnemjó' dolgok közé, majd ma reggel...!!! Háhááá!!

Szokás szerint mormogott mellettem a tévé, a Spektrumon a River Cottage ment éppen, amit én olyan nagyon nem szeretek, így nézni sem szoktam, de tudom, hogy az a jellegzetes fej, ehhez a sorozathoz tartozik -s emlékszem nem egy részletre, ami az én esetemben igen megtisztelő, ugye, mármint neki, hisz agyhelyem elraktározta az infót, például derékig dagonyázni őt a disznók között, amint el akar kapni egy méretéhez képest meglehetősen fürge jószágot-, amolyan háttérzajként ment a dolog.



/RC home/

Majd kénytelen voltam felkapni fejem, mikor valami ilyesmit hallottam:

-Attól lesz pottyantott ez a palacsinta, hogy....

Némmá, mondom, akkor ez netán amerikai palacsintát csinál?? Onnantól már figyeltem.
Gyerekeknek készített éppen suliban tízórait, s egy-kettőre összerakta s kisütötte a vagonnyi remeket, amik épp úgy néztek ki, amire én vágyom.
A gyerekek kórusban kántálták a receptet, amiből persze én egy kukkot sem bírtam megjegyezni, így kénytelen voltam rákeresni barátommal, guglival.

Skót, pottyantott palacsinta

- 50 g olvasztott margarin
- 2 egész tojás
- 250 g liszt
- 1 cs sütőpor
- 25 g cukor
- 275 ml tej

No, sütőporos liszttel dolgozik a ficak a RC-ban, de olyan nekem nem van, tehát sima, BL55-ös -nekem kenyér-, egyébként simaliszt- lisztet használtam, és vajat mondott kedves, én meg margarint olvasztottam és cukor helyett vaníliás cukrot -egy zacsit- tettem bele.
Ja, és nem evőkanállal, hanem tsinos kicsi merőkanállal adagoltam, csak azért, hogy gyorsabban készen legyen. Így hárman fértek el egyszerre a serpiben.
Az eredmény:





Aputól kaptam eperdzsemet, ami már nagyon a végét járja -hüpp-, mert már a sok-sok eperdarabka sajna elfogyott az utolsó üveg finomságból is, de abban -mármint az üvegben benne- a híg, édes, zamatos köztes jam ott zselédkedik még, s ezzel ettem is egyet a remekeim közül.

Szóval, ez a fejlövésem is letudva, ráadásul meg kell jegyeznem, hogy az amerikai palacsinta, ha jól akarom elkészíteni, ha finomat és szépet akarok enni, s főleg csinálni, akkor azt nem amerikaiul, hanem skótul kell megtennem. Mert az igazi amerikai_palacsinta a Skót pottyantott palacsinta.

Jó étvágyat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.