Csendes fohász, s egyben megemlékezés a magenta színű gigakonszern istenéhez, a hozzá fűzött kapcsolatomról.

Hol is kezdjem? Nos, talán a Augusztus 20. utcában s az idővonal cirka 1994-es événél, amikor is –még lánykori nevén élő- az egyetlen a hazai piacon –mely akkor már kezdett valóban piaccá nyílni, de még a kezdeti lépéseknél tartott- létező telefonszolgáltató s szűkebb, akkor két gyermekkel, egy családfenntartóval, s egy gyesen lévő feleséggel bíró család közt létrejött szerződéses viszonynál, mely folytatódott a költözéseken s szerződés módosításokon át, az utolsó, összesen 99 hónapot magában foglaló időszakon át, a mai napig. Akarom mondani a tegnap előttiig.
Mert történt, hogy elszakadt az nagy-nagy gigakonszern felém tanúsított türelmének jelképes cérnája, s se szó, se beszéd kimonyta a minden szolgáltatását felém.
S tette ezt úgy, hogy ijedtemben, mikor láttam, hogy a szószos zöldségmártás megdermedve fagy a képernyőre –lévén a TvPaprikát néztem éppen- s felhívtam a mobilomról –mert a mazzagos teflon is aszonta, hogy hellóvan- a magenta színű okosság központi számát, a kedves ügyintéző sem tudott érdemi segítséget nyújtani. Ez a beszélgetés tartott néhány percig, mely alatt semmi nem derült ki, illetve annyi, megszűnt a szerződésem, de ennek okát nem tudták megmondani.
Oké mondom, ez van, cirka egy hete kötötték be az IP-tv-t, így teljes szolgáltatást vettem a cégtől, mely mondom, uszkve egy hétig üzemelt is, majd –nocsak- törölték a_zemlékemet is. Szóval, oké mondom, ilyenkor tsókolom, mit lehet csinálni? 
Telefonálgattam –persze mobilról, hisz a mazzagos díszként üzemel azóta-, s annyit ki tudtam nyomozni, hogy van két elmaradt számlám, szeptember-októberi dátummal, melyek türelmi ideje most telt le, s ezért kapcsolták ki a szolgáltatást.
Nocsak, nocsak! Értesítés? Netán emil? Vagy emelt számla a következők valamelyikében, netán?
Nos, közben este lett, így elnapoltam a dolgot. Reggel, midőn felébredtem, kezdtem ott ahol abbahagytam, s hívtam ismét a_zatyaúristent már internetfronton kishazánkban… ismét –most megnéztem- 35’ mobilról kezdeményezett beszélgetés alatt sikerült kinyomozni, hogy nincs mit tenni –egy idióta, kedves, készségesnek nem mondható, felsőbbrendűen arrogáns stílusban köpködve beszélő nő volt a vonal másik oldalán, a behajtási csoport nevében-, majd akkor köthetek esetleg új szerződést, ha a tartozásom kiegyenlítettem. Mikor mondtam okoskának, hogy ha mondja, elhiszem, hogy van tartozásom, de nem tudok róla, most hallom először, nem lehetett volna mondjuk felszólítást küldeni, netán mondjuk emilben, esetleg, de pláne??? Aszongya néni, ez a rendszer a papíralapú figyelmeztetést használja előszeretettel. Mivanmondom, emilszolgi aztán levélkék csakis??? He??... S tán akkor nem várom meg, hogy kikapcsolják, de sőt, virágos bokrétám, mondám… egy hete kötötték be a teljes csomagot –IP-tv, digitális vonal, dupla sávszélességű internet-, nem-e lehetett-e volna-e akkor szólni, hogy „héhüjenekedtartozásodvan”, sőt, a szaki még mondta is, hogy „Lám kedves, magának biztos nincs hátraléka, mert akkor nem kötnénk be az új csomagot!”… erre okos, kedves, lelkiismeretes ügyintéző a telefonba benne, azt mondta, nem, az nem lehet, nem kötik be ha tartozás van, itt valami nem oké, sőt, ők küldtek értesítést és korlátozták is a szolgáltatásomat.

Nem bazmeg, nem.

Majd lecsengett bennem a hirtelen feltámadt kívánságroham mely a szolgáltahó felé ébredt, s ismét hívtam őket, hogy valami pontosat megtudjak.

Ismét a szokásos kör, ügyintéző nem érti, látja, hogy egy hete kötötték be, s azt, hogy tegnap kikapcsolták, de ennek okát nem látja. Elmondám neki, hogy mi az ábra, erre közli, hogy ja, elhiszi nekem, de a rendszer olyan, hogy az ügyintéző ilyen infót nem lát, ezért kell tovább kapcsolnia. Ez meg is történt, ismét a behajtási csoporthoz jutám, ahol aztán újra tovaküldtek –mert bizonyos infók ott sem érhetők el-, s végre emberhez kerültem. Kedves, tisztességes, felhasználóbarát emberhez. Mondtam, mi a pálya, látta a teljes történésfolyamot, s elmondta, hogy kérhetek részletfizetést is, ha annak első részletét befizettem akkor köthetek új szerződést, s a többit két részletben fizethetem majd, de csak akkor ha ehhez ragaszkodom, mondván, hogy velük ezt telefonon lebeszéltem, mert ezt az infót az üzletben az ügyintéző nem fogja látni; vagy kifizetem egyben az egészet, s akkor is azonnal köthetek újat. A számom megmarad, mert azt tartják 3 hónapig, visszakapom majd, ja és le kell adnom a friss kütyüket, melyek ugye cirka egy hete laknak nálam; modem, s a dekóderek.
Mondtam, hogy mozgássérült vagyok, nem tudok átcuccolni ennyi pakkal Érdre, nem lehet megoldani, hogy kijöjjenek érte, elvégre az övék a cucc, s én úgyis kötök új szerződést, így akár maradhat is. Ja, azt nem lehet, vagyis lehet, de az majd’ egy tízesbe kerül nekem.


Ja. persze...

Nos, fuvarost kerestem inkább, így dél körül mentünk is.
Érden a Budai úton lévő fiók, mely ránézésre akadálymentes –is lehetne- vérlázítóan nem az, s ezt most is majd’ sírásig megtapasztaltam-, most is tele volt, de hamar sorra kerültünk egy igen fiatalos frizurával élő, valóban fiatal ficakhoz, aki mellesleg letegezett –gondoltam, rákérdezek, netán a már-már lehetséges unokáimmal játszik együtt néha, vagy mi van, fiacskám?-, s kiderült, nem addig a’!
Hiszen most ugyan én nem fizethetek, így, nem is köthetek új szerződést. De fura.
Viszont leadhattam a kütyüket, aláírhattam ezer meg egy papírt –ja, ficak is nézte az oldalt s eccercsak mondja: „De hát a telefonod nem is tőlünk van!”, oh, kisbogár, na, kanalazzátok már össze a dolgaitokat, mert ez elég lehangoló ám így…. de bazmeg, onnan van, s az van a legrégebb óta. Tehát konklúzió: ha kiküldik a csekket, melyen összesítik a hátralékom - melyről nem tudtam-, s a most kötött szerződés hűségidejéből adódó pluszt, s azt kifizettem, akkor köthetek esetleg új szerződést. Cirka egy hónap múlva.

Vagyis gyerekek, ennyi volt a történetünk. A magenta színű mamut és én.

Átautóztunk a Digi kirendeltséghez, aminek a központi telefonszáma nem élt egész nap –de ez remélhetőleg csak pillanatnyi izé volt-, s előbb csak érdeklődtem a lehetőségekről. Mely során kiderült, hogy a lakópark, ahol élek ősz óta, meglehetősen macerás digi-fronton, hisz nem mindegyik lakás érhető el, de kis telefonálgatás a szakikhoz, s kiderült a sarok, ahol a lakásom van, éppen jó ez ügyben, így azon melegében kötöttem is szerződést.
Kétharmada lesz az előfizetésem az eddigihez képest. Ez jó hír. De majd kiderül, mennyire stabil a szolgáltatás, meg egyáltalán.

Most várom, hogy szóljon a szaki –digiszaki-, hogy jönni akar s kötne már.





Tehát, én nem töltöm. Ha így, hát így. És ez nemcsak a szolgáltahókra vonatkozik, hisz ha valaki ezt választja, s leírja magát nálam, akkor ott többé nincs pohár, mely töltődhetne.

"...fátyolos hajnalban…itt leszek ha elmúlik a tél...
...csak akkor telik be a pohár hogyha töltöd…
...különböző istenek de ugyanaz az ördög…
...te hiszel én bízok"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.