Mióta királyunk -önjelölt és elmebeteg, de királyi allűrökkel és jogtalanságokkal hivalkodó királyunk- szétverte az -addig sem tökéletes, de legalább működő- egészségügyet, senki semmiről nem tud.


/KIRÁLYI HIERARCHIA, AZ ÉN PADOMRÓL VALAHONNAN EHUNNAN E/

Ez egy zanza összefoglaló, ennél pontosabban is kifejtem azonnal, éspedig most nem a mentőkről, vagy a betegszállításról, nem a körzethatárokról vagy a TB rendszerről, hanem konkrétan a műtéti várólistákról szólok. Ahogy mindegyik is, de ez húsba vágóan konkrétan s majdhogynem életbevágóan is érint engem.
Anno, immáron 12. éve vége lett az életemnek. Mindent elveszítettem, és kaptam egy darabokra hullott testet, melyben "élve" meg kellett tanulnom működni. Egyedül.
Persze egyedül nem megy... ezt Garas & Kern óta tudjuk, tehát nekem mindig, mindenben segítségre van szükségem, melyet meg is kapok, de ténylegesen akkor is egyedül vagyok, most pedig már mindenképpen, hiszen a gyerekeim felnőttek, elköltöztek. A darabokra hullott testet összelegózták/tuk, hiszen én magam is jócskán tettem ez ügyben, mikor a 25 cm csonthiányt benőttem a lábszáramban, de ez ezredrésze a bravúrnak, amit Dr. Fazekas Béla, majd egy évvel későbbtől azóta is Dr. Kiss Jenő varázsolt a maradék alkatrészeimmel. (S persze a gyógytornászok, fizioterapeuták, elsősorban Demeter Anikó az OORI-ból, aki megtanította a maradék testem "használatát", vagy Tass András aki az életet, a maradék lehetőségeim kihasználhatóságát tanította meg nekem, vagyis ÉLNI ezekben a lehetőségekben. És azóta is heti háromszor járok gyógytornára Dr. Dobzsevicsné Fülöp Edithez, akitől a lelkem is legalább annyit erősödhet, mint a gubanccá vált testrészeim.) Teltek az évek, megtanulták a legózandó csípő helyreállítását, majd el is végezték, a lólábállásba rögzült boka rekonstrukcióját, hogy cipőt húzva járni tudjak, majd a lábujjaimat kigubancolták, hogy ne azokon járjak, a limphoedemat kezelik, közben a király ellopta a nyugdíjamat is, de ez mellékszál itt.
Ééérdekes alakú lábszáram, egy plasztikai sebész főorvos láb alakúra akarta alakítani, de SAJNA EZ KÚTBA ESETT ÖTLET volt, ám kiderült ebből egy másik balhé, melyet így kezelni lehet(ne, ha lenne rá havi 20.000)...
Az első jel, a mostani macerámra, 2008 környékén volt, egy pillanata rögzült is ITT.
Aztán ez némi fájdalomcsillapító adag emelés és gyógytorna kibővítés folytán, no meg ki tudja a konkrét okot, hol eltűnt hol felerősödött, de egymáshoz szoktunk. Már amennyire lehet, a fájdalom és én.
És megint az egyik barim, a nem fáradó örök kísérőim egyike, Forrest Gump. Megint. Ugye. Nem, nem akkora mértékű fájdalom, legalábbis eleinte, mint amit a b utáni első másfél évben a jobb csípőm produkált, de most a már-már idilli tiszta lapon ez bizony meglehetős szint volt, ami folyamatosan mélyült, majd eljött az idén május, amikor is LUDAIM ISMÉT ELŐJÖTTEK.
Aztán nyáron valóban a király tovább taknyolta még az egészségügyet, a várólisták még hosszabbodtak, sőt, két olyan ismerősöm van, akik battaiak ugyan, de egyiknek Debrecenbe, másiknak Szegedre kellett mennie műtétre, hiszen az országos várólista szerint nem te döntöd el, még az intézményt sem, nemhogy az orvost,vagyis ahová a behívód szól, oda kell menned és punk-tum!!!!!
A János várólistáját meg is néztem rögvest, amint megkaptam a kódot, s ki is derült, 268. vagyok. Ez a legjózanabb számítás szerint is ez 7,9444 ÉV, no, ezután fésülte össze az intézmények várólistáit királyi ukázra az államtitkárság, s mindenki ismét egyedi, de most ehhez az OEP LISTÁHOZ tartozó kódot kapott. Rögvest ellenőriztem is az enyémet, és meglepődve láttam, hogy az időpontom biza 2013. 07. 19. 9:00.
Hmmm... mondom, mea culpa, ez a kerál mégis tud valamit!!! Innentől mégiscsak narancsos leszek és meghajtom fejem minden elvtelen, országrontó, szegény irtó, gazdag mentő, elitista, embertelen, demokrácia ellenes lépésük előtt, hisz ebben mégiscsak neki volt igaza, s akkor lehet, csak én vagyok a bélyeg, mert nem értek hozzá...
Így ellenőrizve naponta a listát, gondosan kiírva az időpontot, mentem legközelebb kontrollra Tanár úrhoz, s tettem elé a jegyzetem a dátummal.
Baromira meglepődött, azt mondta az nem lehet... én meg nem értettem... aztán kiderült, Ő akkor szabin lesz, de az hagyján, nekem Ő cement nélküli protézist írt ki, azzal is vett fel a listára, majd hogy hogy nem, az OEP listára már cementessel kerültem fel. S a kettő között van 4-5 év a cementes javára, így Ő nemhogy nem a nyaralása idejére, de gyakorlatilag ebben az évtizedben sem gondolta, hogy én kés alá jutok.
De lám... pakoljak be egy bőröndöt, készüljek s ha megkapom a levelet a behívóval már ugorjak is mert műt. (A vér, aneszteziológia egyebek tisztázása után persze...)


Nos, hosszú lére eresztett bevezető után akkor jön amit akartam.
Egészen eddig azt hittem, a két protézis között -a cementes illetve cement nélküli csípőprotézis között- a használatbeli különbség az, hogy elsőt főleg 60 év feletti, míg a másikat az alatti alanyba ültetik be.
Ebben nem tévedtem, de nem ez az egyetlen különbség. Az ára sem egy szint, az első mondjuk harmadannyiba kerül, mint a második, s ez még mindig nem minden. A vérveszteség előbbinél sokkal kisebb, ráadásul ez szinte azonnal terhelhető is a műtét után. Cirka 12 órával már rá lehet állni, majd elvileg 6 hét után a segédeszköz is elhagyható.
Ám, ez nem cserélhető.
Hmmm... a jobb -rosszabb, nyomorultabb, de okos_erős_kitartó- oldalamon lévőt éppen 10 évvel ezelőtt, 2003. 02. 14-én ültette be Tanár úr, egy 10 órán át tartó kemény műtét során, s akkor még nem lehetett tudni, meddig bírja -sem a protézis maga, sem a legózott csontok, sem a ráépülő ízületek-, de azóta kiderült, remek munkát végeztek ott, s valószínűleg kihúzza a rendes idejét, ami sztenderd körülmények között lehet akár 25 év is, ám azután cserélni kell. Akkor leszek 58 éves.
De a baloldali, amit most készül helyére tenni a team, egyrészt egyszerű: cirka kell neki vagy 4-5 cm-es vágás -a jobbomon a heg 23 cm, csak mondom-, gyakorlatilag nincs vérigénye és azonnal lépcsőzhetek is vele (ami szép új, kisebb lakásomban meglehetős előny, hisze emeleten van), és nem utolsósorban nem hosszabb a műtét mint másfél óra, másrészt viszont: végleges.
Összegezve, az OEP naná, elbaszta. Nem azzal vett fel a listára amivel kellett volna, de ezzel nekem, mivel nálam alkalmazható ez is és az is, ifjú korom ellenére, tulajdonképpen jót tett velem. Vagyis mégiscsak jól gondolom én, amit a királyról és elbaszott rendjéről gondolok.
Tehát nem "ránövök", s így beépítem magamba gyakorlatilag az eszközt, mely majd bontható is, hanem orvosi cementtel rögzített, melynek előbb felsoroltak az előnyei, ám nem cserélhető.
Ez kis parát éleszt bennem, de Tanár úr az az orvos, akiben -csakúgy, mint az elején felsorolt lista bármelyikében- 100%-ig megbízom, s ha valakinek ezt kell megtennie velem, nos, akkor Ő legyen az. Utána megyek a rehabra s megtanulok öltözködni. Mert például ez most a legnagyobb para -az egészhez képest, részpara vagy mi...-, mert jelenleg a bal lábammal öltözködöm. Nos, ha az is "korlátolt" lesz, akkor mi lesz??? He??

De sebaj, ezt majd jól megtanulom. Ezt is. Höhö...

CSÍPŐPROTÉZIS FAJTÁK
CSÍPŐPROTÉZIS ELŐTTI ÉS UTÁNI TEENDŐK

S kerekeim példázatául ímé mondom néktek, ami a protetizál kapcsán fejemben járt, mi lenne hát, nos, hát a legalizál... de fura, mi??


Egészségünkre!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.