Az előző napi STRAPÁTÓL én annyira fáradt voltam -éjjel, s ez zsinórban már a második volt, alig egy órát aludtam-, hogy reggel nem bírtam kikászálódni 5-kor az ágyamból, csak pillogtam magam elé... már hat óra is elmúlt, mire erőt vettem magamon, így épphogy elkészültem, mire pontban hétkor megérkezett értem a szállítás.
Megint kifogtuk a keszi dugót, így lépésben cammogtunk a Szanatórium utca felé... én meg majd elaludtam -tán valóban is- a kocsiban.
Egész nap kókadt voltam, de a show-nak mennie kellett. (Jáj...)
Kartorna, majd Zsófival közös torna, majd elektromos kezelés -ami alatt valóban elaludtam-, s már csak készülődés volt hátra, mert ebéd s utána víz volt hátra.
Bementem a szobába, ahol ugyan 3 ágy van, de öten "lakunk" benne éppen, szekrény meg vagy nyolc, de sajna nekem nem jutott éppen, mert a betegek közti aktuális ivararány s a szobák telítettsége közötti viszony miatt ez most így alakult, tehát ln bőröndből élek most, ami az egyik ágyon van, melyen szintén osztozok valakivel. Készültem, belebújtam a fürdőruhámba, mert már korábban mondtam mekkora az öltöző, s ezért macerás a rokinak az ott öltözködés, meg pakolásztam, mikor bejött egy betegtárs, Mónika.
Ő az osztály gyógytornászának, Zsófinak anyukája s éppen beutaltként játssza végig a strapát, aznap utolsó naposként már. Neki is csak pakolászási dolga volt s elővett egy dobozt a szekrényéből -ahonnan mindent csomagolt már el-, s odasétált hozzám:
- Nekem kettő van ebből, gondoltam, neked nagyon hasznos lenne, kérlek fogadd el ezt tőlem!



/ZEPTERCUCC INNEN MOST, E/

Ahogy előző nap a nadrágnál, most sem tudtam megszólalni. Illetve amint már sikerült, mondtam, hogy ezt aztán végképp nem fogadhatom el, hiszen ez -ismerve a Zepter cuccokat, hisz láttam a dobozon a márkát- marhára nem olcsó, így ezt nem gondolhatja komolyan. De nem hagyta magát Mónika és csak nekem adta. Ez most olyan, mintha kérettem volna magam, pedig nem. Szóval, van egy kézi masszírozóm, melyet már ki is próbáltam, és amiért nagyon hálás vagyok.
Hmmm... ésmegint hmmm.... ez a hét ilyen volt, a hümmök hete.

Ma egyébként az utolsó naposok hoztak sütiket, amiből mindenki kapott. Az egyik pedig ezek közül -szintén Mónika hozta- a MÁKOS PISKÓTA MÁLNA ÖNTETTEL volt. (Eddig nem is tudtam, csak ahogy most rákerestem, ez ősembercucc..., tehát Dittének külön ajánlom.) Szóval, nekem már nem jutott a mákos tallérből -mert ilyen formátumú volt jelen cucc-, de a málnahabot felkentem egy másik sütire, és az az ihaj kategória, így meg kék próbálni  majdan. A receptet megkaptuk ott nyomtatott formában, úgyhogy valós a veszély.

Utána már szaladás az ebédlőbe, aztán az uszodába. Meglepetésemre most összesen hárman voltunk, ami annyi lehetőséget hozott, hogy... hogy a fal adta a másikat... :) Hosszában ide-oda, aztán megint és nudlival, súlyzóval így meg amúgy...
Vagyis ez a hét méltó befejezése volt, hazafelé a kocsiban el is aludtam.

Ennek megfelelően este nem bírtam kivárni a Gyilkos elmék-et, pedig azt ezerszer is meg tudom nézni, s már fél 11-kor aludtam, ma reggel pedig tíz óra is elmúlt, mikor felébredtem.
De éppen jól is tettem, mert még nem volt dél mikor jöttek JuMi a barátnőjével, és hozta a lányok portréit. Az alap megegyezés azt volt, hogy kapok egy-egy másolatot belőlük, de ismét  meglepetés, nekem adta az eredetieket, mert mint mondta, nálam lesznek méltó helyen.
Ez sem kisebb hmmm-kategória.
Sőt, még egy ígéretet is kaptam az egyelőre vázlatban létező harmadik manga stílusú portréra is.

Most keddig pihi van, ami most nagyon rám is fér.