Persze már nem először, s jó esetben nem is utoljára, de most nagyon, nagyon-nagyon unom....





A felvétel ócska, de rajta van KissTibi ahogy én emlékszem rá... és ez olyan, amit nem unok.
Ellenben a nálam butábbak megnyilvánulásait, a fájdalmat, a bezártságot, a magányt, a pesszimizmust, a prejudikálást, a tenni nem akarást, a másra mutogatást... unom.
És unom a humanoidot, aki ül és kárál és legfeljebb kirohan.. írásban, persze, de úgy nagyon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.