Néha az ember belekényszerül dolgokba. S néha a dolgok eredményre vezetnek.

Írtam a plusztalan KEREKESSZÉK posztban a szállítás körüli anomáliáról egy tapasztalat alapján, majd felbuzdulva ezen, értetlenségem és felháborodásom szavakba öntvén az ombudsmanhoz fordultam.
Az EBH képzés óta tudom, illetve simán állampolgári tájékozódás után tudható -nekem kellett hozzá a képzés, de nem mindenki ennyire kotnyeles, csak szimplán intelligens és tisztában van a jogaival-, hogy költségvetési, államigazgatási szerv ellen panasszal élni, törvényben rögzített helyzet miatt felemelni a szavam, nekem, mint állampolgárnak egyetlen utam van, ez pedig az AJBH.
Felkutattam a módját a Biztossal való kapcsolatfelvételnek, s elküldtem a levelem. IDE
Konkrétan Dr. SZÉKELY LÁSZLÓ, ALAPVETŐ JOGOK BIZTOSA részére címezve.

A levelem, melyből kivettem itt a személyes adataimat:

"Címzett: Alapvető Jogok Biztosának Hivatala
1387 Budapest Pf. 40.
telefon: (06-1-) 475-7129 fax: (06-1-) 269-1615

Feladó: Takácsné Lencsés Márta
postacím: 
e-mail: m2001@freemail.hu
telefon:


…………………………………………………………………………………



Tisztelt AJBH, tisztelt Dr. Székely László!

Kérdés, panasz a betegszállítás rendjével kapcsolatban

A tartós betegséggel illetve fogyatékossággal élők életében gyakori, de sok más esetben is előfordul az intézmények, illetve lakóhely és ellátó intézmény közötti szállítás OEP-en keresztül tett megrendelése, hiszen nem minden esetben oldható meg ez családon, ismeretségen belül.
A vonatkozó törvény részletesen rendelkezik a betegszállítás körülményeiről (19/1998. (VI. 3.) NM rendelet a betegszállításról), ám ez nem tejed ki arra a szegmensre, mely sok embernek életbevágóan fontos, így a nem pontosan rendezett jogszabály miatt kifejezetten hátrányos helyzet alakul ki.

A fogyatékossággal élők között nagy számban vannak kerekesszéket rendszeresen használók, van aki életvitelszerűen, mindennapjait tölti így, de sokan vagyunk, akik állapotunk függvényében időről-időre kényszerülünk e segédeszköz használatára, s ilyenkor az otthon s az ellátó egészségügyi intézmény között is meg kell oldani a segédeszköz utaztatását.
A betegszállító nem viszi el a beteg kerekesszékét, s ez óriási hátrányt jelent az amúgy is terhelt embernek. Több dologra hivatkoznak, például: nem lehet rögzíteni a széket az autóban s így balesetveszélyes, vagy nincs hely, vagy mindkettő, sőt, volt olyan –ez személyes tapasztalatom-, hogy a betegszállító elvárta, válasszak egyet a segédeszközeim közöl, mert csak annyit hajlandó elvinni (járókeret, mankók). Csakhogy ez az indoklás nem segít, nem oldja meg és nem enyhíti a gondot, mely a nélkülözhetetlen segédeszköz hiányát okozza, mely igazán nem is létezik, hiszen a beteg tulajdonában van az, csak éppen nem jut el a rendeltetési helyére, csak ha a beteg megoldja a szállítást, ám, ha azt meg tudná tenni, akkor nagy valószínűséggel eleve a betegszállításra sem lenne szükség.

Egy példa:
Amputált alsó -és részleges felső- végtagú beteg kérte a szállítást, a rehabilitációs intézet ellátó osztályán keresztül, hogy onnan a vidéki kisvárosban lévő otthonáig –mely egy mozgássérültek szociális otthona- eljuttassa az OMSZ, illetve a vele szerződésben álló szolgálat.
Beteg összepakolt csomagokkal, a kerekesszékében ülve várta a szállítást. Meg is érkeztek s a gépkocsivezető kérdésére, hogy hová tegyék a kerekesszéket a beteg válaszolta, hogy az az övé, így vinni kell azt is. Ekkor közölték vele, hogy nem, azt nem vihetik el, csak a beteget s a csomagját, mire a beteg megtagadta a szállítást, így elváltak útjaik. Kisvártatva visszatért a kocsi, s a gépkocsivezető közölte a beteggel, megbeszélte a központtal, viszik a széket is. Kiemelték a székből, s betették az utastérbe a beteget, beszíjazták, majd a kerekesszéket visszatolták az épületbe, otthagyták, s a beteg tiltakozása ellenére elindultak.
Az otthonául szolgáló szociális intézményből kellett aztán autót küldeni s megszervezni, hogy a kerekesszék elérhessen tulajdonosához.

Tehát kérem, vizsgálják felül e rendelkezést és a betegszállítást, mint szolgáltatást, különösen erre a kérdéskörre tekintettel, mert meggyőződésem ez a terület sürgős orvoslásra vár.

Üdvözlettel és bízva a mielőbbi válaszban s a kérdés rendezésében, valamint köszönettel:
Takácsné Lencsés Márta"

Igazából nem is tudom, hogy vártam-e bármit, persze dehogynem. Nagyon is.
És lám, január végén meg is kaptam:







Itt még arról tájékoztat az ombudsman, hogy egyeztetett az államtitkárral, s módosítják a törvényt.
Én ennek már nagyon örültem, elkezdtem propagálni és minden orvosnak, egészségügyi intézmény dolgozónak, akivel találkoztam, mondtam, hogy ez sínen van, és mennyire igazam is volt, hisz február 24-én módosult is a törvény, egészen pontosan kiegészült e -korábban szimplán kifelejtett....- szakasszal:

"(6) A beteg használatában lévő, könnyűszerkezetű, összecsukható kerekesszéket orvos vagy az általa kijelölt egészségügyi dolgozó megrendelése alapján a betegszállító gépjárműben a beteggel együtt, megfelelő rögzítés biztosításával el kell szállítani."

A törvény -19/1998. (VI.3.) NM rendelet a betegszállításról- teljes szövege ITT olvasható, már a módosított, tehát jelenleg is hatályos formájában.


/Székely László itten lakik, ni/

Azt mondjuk nem nagyon értem, hogy miért nem tűnt ez fel eddig senkinek, de ilyesmivel nem foglalkozom, a lényeg, hoyg ez a méltatlan helyzet orvoslásra került.
Dr. Székely László, köszönöm!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.