Megint új tornát kaptam.
Volt a sor, amit eddig is .és most is gond nélkül „megugrok” –ma is 80°, és nem fáj-, gyorsan át is mentem a bordásfalhoz, s ott kaptam az újat.
Állok, szemen a fallal. két kezemmel kapaszkodom, ballábam előre felhúzom, amennyire tudom, aztán hátra kinyújtom s leteszem a lábujjam… aztán, ezt párszor, majd ebben a pozícióban megállok, és onnan hátra –a comb mozdulatlanul maradása közben-, megemelem a lábszáram, lábfej pipál, s kicsiket emelgetek vele így.
Nyilván egy egésznek ez nem jelent semmit, de így, szétcincált izmokkal, elég macera. De nagyon jó, hogy képes vagyok teljesíteni.

Visszafelé megkérdeztem a diszpécsertől, hogy mikor lesz röntgen. Csütörtöktől.
Aztán jött Maró doktornő vizitelni, s kérdeztem tőle is majd elmondtam neki az infót, melyet én megszereztem. :) Azt mondta, kiír csütörtökre, de nem tudni sorra kerülök-e, hiszen ennyi idő után nyilván sokan várnak erre, szóval türelem.
Hogyne. Az van. Naná. És ezzel nem túlzok.
A váltott mankózásra is rákérdeztem, de annak is a rtg a feltétele. Persze ezt tudtam, de musz volt kimondatnom, mert ha csak filózom rajta, azzal nem vagyok előrébb.

……………………

12:15
Szinte naponta egy-egy félórára nem működik a lift –egy alkalommal be is ragadtam-, tegnap ez másfél óra volt, ma pedig már több, mint két órája áll, de most úgy, hogy meg se nyikkan… mármint eddig, ha leállt, valamit pittyegett vagy égett valami fény az abszolút minimalista kezelőtábláján –illetve a kijelzőjén, de  most teljesen elsötétült. Tegnap, az eddig hosszúnak minősülő –ma már ezt is újra kell értékelni- leállás alatt, a portásnéni egy retró székre sk eszkábált egy kartonpapírt, melyre gyöngybetűivel kiírta: „A lift nem működik!” oszt annyi. Én földszinten „lakom”, de az épület háromszintes, tehát aki az elsőn vagy a másodikon van elhelyezve, és nem lépcsőzhet, az így járt.
Tehát ma, nemhogy infokommunikációs akadálymentesítés nulla a lift esetében, de alapfunkcióját sem teljesíti.
Ám nekem most van egy uh –ja, mágnes, hiszen az nem időigényes- kezelésem, s onnan fel kell mennem a könyvtár-büfé-tornaterem kreativitáscsodába, tehát most nem megyek kerekesszékkel, hanem két mankóval, mert azzal –ha lassan is, de- fel tudok menni az emeletre. Igaz, így a fizikón be fogok menni ahogy odaértem, mert a kinti székekre nem tudok leülni, s állni mankókkal szintén nem megy, s benn vannak magas székek, majd ha végeztem, vissza a vagy 50méteres folyosón és fel az elsőre, ott  megint vissza vagy 25 métert, s leülni egy majdhogynem alkalmatlan székre.
Hát, mi a kihívás, ha nem ez?

17:50
Elslattyogtam a fizikóra, nem sokkal előbb, de nem is elkésve és ahogy átmentem a várón, közöltem az ott ülőkkel, hogy „Aki szép, az bemehet előre, ugye!?”, s egyetértő hümmögések és mosolyok volt a válasz –gyakorlatilag a többséggel ismerősök vagyunk, s tudják, hogy ha mankóval megyek, akkor elsőbbségem van, mert odakünn nem tudok leülni. Tehát bementem, odaadtam a lapom és máris bemehettem az ágyra, ahol elhelyezkedtem és megkaptam a 20’ mágnesem. (Megjegyzem, itt is van érezhető változás. A karika, amibe így a lábaim –mindkettőt- kell betennem, hiszen a bokám a célterület, mert a jobb merev és legó és nehezen tolerálja a folyamatos strapát, tehát a karika cirka fél méter átmérőjű, így ahogy beleteszem a lábfejeim, az íve miatt azok elég közel vannak egymáshoz. Tehát nem lehet még kisterpeszt sem abszolválni ekkor, ami a minimum testhelyzet most, a relegózott alkatrészeimmel. Eleinte, mondjuk az első 4-5 kezelésnél kifejezetten húzta a csípőm ez a testhelyzet. Nem érte el a fájdalomhatárt, de érzékeny volt, olyasmi nyomást éreztem, mint most a műtét előtt folyamatosan, de rákérdeztem, ez most, mivel nem állandó, nem gond. S mostanra, már tegnap sem, elmúlt. Teljesen stabil, és fájdalommentes ez a testhelyzet is. Hip-hip-hurrá!!)
Aztán visszabatty a folyosón, majd fel az emeletre. 12+12 lépcső. Elsétál a b-k-t-ig, ott ahogy megláttak, kaptam széket és kikapta egy beteg a kezemből a papírt, hogy addig se kelljen elmennem, majd vissza is adta, és leültem.
Torna után még süti-kávé-beszélgetés, majd a sokkal közelebbi lépcsőházban ismét a 2x12 lépcső lefelé.
Azért ez a még nem terhelhető csípőprotézissel, nem egyszerű feladat. De nem volt gond, és ez megnyugtatott.

Ma is TrónokHarca a terv estére.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.