Ez is az, mármint első, egy másik, de idetartozik ez is.

Pontosan már nem is tudom az idejét, de minimálisan két és fél éve -gyanítom van ez bő három is, de időszámításom ilyen, na- ma mentem ki a házból első alkalommal egy mankóval.
Mármint gyalog.
Ugye, hiszen mikor mocival megyek, akkor már csak egyet viszek magammal, hiszen sima talajon és pár lépéshez elég ennyi, de tegnap, ahogy mentem a postára -ja, az is egy első volt, mert oda mocival most mertem csak nekiindulni, s olyan de olyan ügyes vagyok, hogy katasztrófa nélkül, sikerrel teljesítettem ezt, így Apu nemsokára megkapja a majd' két tucatnyi Simpson hűtőmágnest-, visszafelé bementem a Kati mami pékségbe és ott az eladó örömmel konstatálta a mankóim felére karcsúsodását. Akkor mondtam, hogy még nem merek így járni, mert gyenge még a duplán robbantott bal csípőm. Aztán, mikor ma délután mennem kellett tornára, lenn az előszobában rögzített kinti mankómat csak megfogtam, de vissza is tettem a bilincsbe, mert azt gondoltam, most vagy soha...

Bal kezemben tartva a mankót -tehát a jobb lábamnak, oldalamnak segítve- indultam neki ennek a számomra maximálisan teljesíthető -az utvonalterv.hu szerint 249 m-nyi- távnak.
Még a felénél sem tartottam, mikor a bal csípőm egyre hangosabban üzente felém, hogy nem addig a', de már nem tudtam visszafordulni, hisz akkor lekésem a tornát, az pedig kifejezetten kudarcossá tette volna az egész napot.
A nyelvem lógott, mire odaértem.

S ez nem valóságtól elrugaszkodott hangulatelem.

A recepciósok megdicsértek, amit én nagyon-nagyon értékelek.
Így, a mankók felére csökkent létszámával, ma nem lépcsőztem, ellenben bordásfalat "másztam". Na, nem igazán, csak mintha...
Aztán visszagyalogásztam haza.

Persze pihenésképp bementem a kisboltba és jelentettem, hogy na, ma már gyalog és nem kettővel, de ez még korai nekem, így adok még egy hónapot magamnak. Amúgy is október 10-én megyek kontrollra Tanár úrhoz, s mondjuk az egy jó határnap lesz ehhez. Addig meg lépcsőzőgép, torna.

És persze a most jelen kedvenc -ami ugyan nem győzte le a MisFits-et, de azért eléggé ott van a szeren- a The Walking Dead is remek elfoglaltságot ad, hiszen köbö olyan sebességre vagyok képes, mint a kóborlók..


/Ehunnan e/

/A kedvencem perpill./

Szóval, ha békén hagyom, s megtámogatom mankóval, akkor nem fáj. És ez határozott előrelépés. 
Lehetne a jobb kezemben is a mankó, s így a baloldalnak segítenék, de akkor a jobb, mely így is sokkal gyengébb és merev bokával bíró -és térdprotézis várományos- lábam pár lépés után feladná, s ezt nem kockáztathatom meg.

Úgyhogy kap tőlem, a saját csípőm egy hónap haladékot. Lehet velem alkudozni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.