Korán indultunk, így végre találkozhattunk!

Igen, már két alkalommal sikerült ez, de ugye ez méltatlanul, sőt, siralmasan kevés. Először a KÓRHÁZBAN, másodszor KARÁCSONYKOR, s ma végre eljutottam hozzájuk s ott böngyörgészhettem meg elsőszülött unokámat: Eriket.

Órákat töltöttem vele és kétszer meg is etettem -vagy csak egyszer??? jajmár...- segítettem tisztába tenni -elméleti segélynyújtás, gondolom, ez nem kérdés... - és rám nevetett, felhúzta a szemöldökét, megfogta az ujjam, most végre nem telefonon, hanem élőben beszélgettünk, és sokat, nekem óráknak tűnő időt aludt a karjaimban!
Leellenőriztem, a tenyéretalon méretű kobakja bizony már túlnőtt, vagyis nem fér el a markomban buksija, mint az az első találkozásunknál -éppen hét hete-, vagyis örömteli a gyarapodása! (Persze  magamban simán boldog vagyok, hogy igazi dagi, amilyennek lennie kell egy pici babának, de nyilvánosan már csak nem dagizhatom lefele ezt a deli legényt?!)

Lenyomatok:











És ezen eleddig utolsóhoz be kell szúrnom az én agyi kapcsolataimból egyenesen kivilágló asszociációt, mely nem más, mint JOHNNY BRAVO, ugye. Hiszen charme-os, deli, igazán kidolgozott felsőtestéhez, kedvesen piciny, ám annál mozgékonyabb lábacskák tartoznak. S valóban, egyedül a napszemüveg hiányzik, hiszen sérója is épp egy kicsit ritkább csak...

Persze át kellett öltöztetni, miközben kiderült, mint a gomba ez a legény, hiszen az elefántos kollekció jeles darabja sajnos már csak mutatóba jó délceg termetére:



Tehát ez a csinos rugi sajna csak rövid ideig élvezhette unokám testközelségét...

Aztán beköltöztem a fotelba és Berta kezembe adta Eriket... én, a Nagyi és az unokám:



Kicsit beszélgettünk, evett is...



... majd elaludt. Berta betakarta és én boldogan őriztem álmát:



A fotelból nem egykönnyen álltam fel, de meg kellett kockáztatnom ezt, mert csak ott tudtam stabilan ülni.
Egy óra után jött értem a Támogató szolgálat s indultunk haza. Ha nem lenne ez a rendszer, ha nem lenne a Sérültekért Alapítvány és annak Támogató szolgálat-a, nem tudnék kimenni hozzájuk. De van s így ott tölthettem egy egész délelőttöt Erikkel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.