Mindjárt nyílik. Engem nagyon érdekel, feltett szándékom, hogy megnézem, de addig is el akarom olvasni, immár kb. 400adx az egyik, évtizedek óta kedvenc könyvem. (Először lehettem vagy 12-13 éves, ez még azon könyvek közé tartozik, amiket Anyu nyomott a kezembe; vagyis "elsőkörös szerzemény".)

Én.

"...
ha látsz és hallasz,
és mégis vak vagy és süket,
magadra vallasz,
ne tőlem kérdezd, miért nem sikerül semmi sem
..."
Ma ezt fogom hallgatni feszt.

Meg annak a mindenkinek, akit még érdekelt ez a pengeváltás.

Én csak most akadtam rá, az író több mint egy hónapja nem járt már a blogjában, de most fejet kell hajtanom előtte. Ill. a véleménye előtt. Érdekes, van jobboldali is aki hasonlóképp gondolkodik, mint én, vad ballibes roki?

A küldetés az küldetés. Komolyan kell venni az olykor felmerülő kihívásokat. Különösen, ha egy, a szívünkhöz közel álló csíkos blogger hősies küzdelemben elhunyt kukacairól van szó.
...
Gondoltam én ezt tegnap, s gondolom még most is, csak a technika vagy tudom is én micsoda közbeszólt.

...zene a lélegzetért...

Lehet, hogy már írtam erről, sőt, az biztos, hogy megemlítettem, de most megint úrrá lett rajtam a kétségbeesés. Mi lesz a világgal nélkülem?
Mármint ha nem férek hozzá továbbra sem a kedvenc játékomhoz... akarom mondani, küldetésemhez, s hagyom, hogy az alvilágból Diablo és bandája felküzdje magát, majd elfoglalja szép világunkat?
Mert tudom, hogy csak én, csakis én vagyok egyedül az alkalmas hős (legyek tovaj csajszi, vagy drabális, marcona harcos) ennek a missziónak a teljesítésére!!

Vagy inkább önirónia?
Mindegy. Egyértelműen tetszik, és ismét...
már megint...
igazad volt!
Köszönöm!

Egy kiscica agóniája.

Merthogy ez, kérem, művészet.
Merthogy ez, kérem, művészet??

Egy szöveg, megint. Csak hallgattam és -szokásomhoz híven- eddig itt be, ott ki. Lehetséges értelmét felfogni, sőt, feltételezni, hogy lehet bármi értelme is, nos, ilyesmire nem pazaroltam bőséges agyi kapacitásom.
Ennyi idő kellett, hogy mégis vegyem az adást.

Be kell látnom, hogy biza öregszem.
...és azt is konstatálom, hogy hiába telik az idő ezerrel, az én ízlésem nem sokat változott.

A filmről. Talemául.

Az vagyok.

Nekünk -rokiknak- évente egy pár cipő jár állambácsi támogatásával. Kiváltságosok vagyunk, hisz direkte a lábunkra készül a lábbeli.
Néha elég sokáig tart ez.

Tehát vagyok.
Tehát vagyok? Tehát vagyok?