Most még csak negyvenötreggel van, de –hacsak nem történik valami számottevő- nem jegyzek mást mára. Úgyis alvást tervezek. Vagy tökömtuggya… Ám a tegnap!! Reggel –hajnali félnyóckó- puccba vágtam magam, és vártam. Teljes glancban ültem itt és először nem is tudtam, mivel üssem el az időt, de…

Mint egy határozott, nagyon erős ütés. Úgy ért most ez az emlék. Évi után szabadon. Én már többet nem jövök ide. De lehet hogy a következő lépcső mégis itt van? Úgy értem, talán mégis ebben a dimenzióban, de nem emberként, hanem mint Kiválasztott. Nem. Tudom, hogy nem,…