Dömös
2007.09.25. 10:29
Mint egy határozott, nagyon erős ütés. Úgy ért most ez az emlék.
Évi után szabadon.
Én már többet nem jövök ide.
De lehet hogy a következő lépcső mégis itt van? Úgy értem, talán mégis ebben a dimenzióban, de nem emberként, hanem mint Kiválasztott.
Nem. Tudom, hogy nem, mégis elgondolkodtam a dolgon, s azonnal megszállt egy kép. Egy oly soxor átélt élmény eddig eltemetett -csak néha előkandikáló- lenyomata.
A Dömös fölé emelkedő hegyek erdei ösvényeinek árnyas, végeláthatatlan hálózata, s az ott tett hosszú, érdekes és határtalanul nyugodt séták.
Dömös a Duna túloldaláról
Sosem hívtuk ezeket a napokat kirándulásnak, illetve csak akkor, amikor már nem voltak a napi rutin részei ezek, s külön megszervezést igényeltek. Addig, amíg ott éltünk a Királykúti úton, sosem kellett rákészülni külön, hogy ma akkor kirándulunk... Fogtuk magunkat, mondjuk reggeli után és nekikerekedtünk a hegynek.
Apu megtalált minden madárfészket, minden szederbokrot, minden rókalyukat. Ment elöl, mi -Anyu meg én- loholtunk utána, s ő lelkesen megmutogatott nekünk mindent. Akkor is, ha már egy-egy dolgot négyszázadszor mutatott meg nekünk, mi akkor is újult lelkesedéssel szemléltük, s csodálkoztunk rá a dologra. Csak egy darabig mentünk a kijelölt ösvényen. Apu erdész volt (illetve nem, de az erdészetnél dolgozott), úgyhogy ő aztán tudta, hogy merre szabad, s merre kell mennünk ahhoz, hogy mindent menézhessünk, ugyanakkor ne ártsunk az ott élő növényeknek, állatoknak.
Túrafelszerelés? Ja. Anyu a szokásos otthoni szoknyájában, meg blúzában, én meg kis rövid, fodros nyáriruhában, szandállal a lábamon. Onnantól kezdve, hogy biztonsággal megálltam a lábamon, addig, míg el nem költöztünk onnan, ez napi elfoglaltság volt. Néha -többnyire- persze csak amolyan rövid séta, hisz az időjárás, évszakok, szüleim munkája nem engedték a nagyobb erdőjárást, mégis olyan lenyomat maradt meg bennem, mintha igazi erdőlakó népek lettünk volna, hisz egy alig járni tudó gyerek elméjében a falu vége egyenlő az ismert világ határával.
Ez csak amolyan mintha... hisz csak nem tudtam szabadulni az Évi által írott bejegyzés keltette hullámoktól. Konkrétumokra persze most sem emléxem, csak a fák sejtelmes árnya, az erdő hangjai, a patak zúgása köszönt vissza. Le kellett írnom.
Dömös a Wikipédiában. /a kép is onnan/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.