Mert ugye remény nélkül nincs élet. Vagy van? Mindegy. Nekem egyik együtt jár a másikkal.Szóval, remélem, lesz alattam szivacs... remélem, nem lök arrébb minden egyes ki- s bejárkáló a szobában... remélem, használható lesz a zuhanyozó... remélem lesz kapaszkodó... remélem emelt szaniter szolgál majd…

Akarom mondani, most már aztán, de tényleg, na... s folytatom is: legyek már helyrekalapálva -menetesen helyreigazítva, vagy mi a retek-, és csontszilánkilag kitakarítva, mert már nagyon unom.S a "nagyon unom" terminus egy igen felületes kifejezés a jelen helyzet lefestésére.Mert egyre jobban fájok…

Ma voltam a vérellátó központban, előzetes megbeszélés után a saját vér levétel miatt.Nos, csak egy pöttyet más a helyzet, mint reggel volt.Szóval, kicsit korábbról kezdve: megkaptam a kivizsgálós beutaló-pakkot Tanár úrtól, mely a nagy nehezen VÉGRE KIÍRT TEP műtétem előfeltétele, s kezdtem is…

Véremet adtam.    Mert ez nekem jó. Ha már én egy hordónyit kaptam, akkor néha -jaj, de nagyképű egy görény vagyok, most másodszor, na, de akkor is- adok belőle vissza a közösbe bele. Arról nem beszélve, hogy egy bögrével megint gazdagabb lettem, meg egy tollal, és…