Véremet adtam. 

 

Mert ez nekem jó. Ha már én egy hordónyit kaptam, akkor néha -jaj, de nagyképű egy görény vagyok, most másodszor, na, de akkor is- adok belőle vissza a közösbe bele. Arról nem beszélve, hogy egy bögrével megint gazdagabb lettem, meg egy tollal, és egy pizza- meg kávé/tea/üdítő utalvánnyal. És egy müzliszelettel meg egy üveg vízzel. Meg egy levásárolható élelmiszer utalvánnyal. 
De nem ez a lényeg -tudtam én ezt, tudtam, csak nem sejtettem!!-, hanem az, hogy tényleg úgy érzem, most egy hangyányit visszaadhattam abból a tengernyiből, ami nélkül nem lennék már jóideje. 
Vagyis pusztán az egó vezérelt. Mint mindig. 

(Megjegyzem, mikor meghallgatta a szívem a doki, azt mondta: "Hallom, jó szíve van!" és mosolygott hozzá... nem tudom, minek szólt ez, de nem is fontos.:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.