Akkor mit is jelentett? Nekem egyértelműen az összetartozást, a 'magyarnak lenni' érzést. Sosem tapasztaltam azelőtt ilyet, egyszerre annyian skandáltuk a Nemzeti dalt és ez valami olyasmi volt, amit azóta sem tudok szavakba önteni.
Utána hetekig hordtam a szalagot a karomon (tini voltam, na... már nem szépen megvarrott kokárdát, csak masnira kötött nemzetiszínű szalagot a bal karomon...), a tanárok megjegyzéseivel mit sem törődve. Igen megosztotta ez a gesztus a tanári kart. Hogy miért?? (Vajon miért? Most látom csak igazán, hogy nem egyértelmű az üzenete.)

Aztán elmúlt, lecsengett ez a lelkesedés, már ami a kokárda viselését illeti, hipp-hopp felnőtt lettem, akkor meg már nem ilyesmik kötötték le a fölös energiáimat, ismét a tv-n át figyeltem a dolgokat, de már feleségként, anyaként...:) Már csak március 15-én viseltem, sőt, még a babakocsiban utazó gyerekem is kapott, hisz az olyankor kell, hogy legyen minden magyar emberen...

...és ezt most is így gondolom...
Mégis úgy érzem, hogy elvették tőlem a kokárda-viselés jogát. Elvették, akik csorda módjára öklömnyi szalagcsokorral a mellükön hírdetik, hogy az a magyar, aki mellettük áll, és aki magyar, az bizony ki is teszi ennek a jelképét, és ez a jelkép egyértelműen -innentől- az övék... ergo, aki nem teszi ki folyamatosan a kokárdát, az nem velük van, és az végsősoron, de talán legfőképp nem magyar...

Kikérem ezt magamnak! Én magyar vagyok! Akkor is, ha nem lóg az ablakomban zászló, akkor is, ha nem hordok NagyMagyarország kitűzőt, akkor is, ha eszemben sincs tüntetni menni és még sorolhatnám.

Kikérem magamnak, hogy elvették tőlem a kokárdámat!



A gugliba beírtam, hogy 'kokárda' és ez az egyik találat. Vajon miért érzem én magam liberálisnak?

(Kis segítség: ez, ugyebár a 2002-es választás előtti időből származik.)
A kép forrása