Meg akartam nézni, és lőn.





Az aláírásért, hisz csak egy szignó kell a segélyhez, s miután tudja, hogy az állást úgysem kapja meg, hiszen nincs ilyen meg amolyan diplomája, sem tapasztalata ezen a területen, így csak kéri Driss az aláírást, s már menne is.

Csakhogy Philippe, lát valamit ebben az emberben.
Ha úgy tetszik. átveri.

 

"Kísérettel sokkal tutibb."
Mondja Driss, mikor az első snitt végén rágyújtanak egy cigire a kocsiban, megérkezvén a kórház elé, ahová rendőri felvezetéssel jutottak. Fantasztikus az a jelenet és megadja az alaphangot az egész filmhez.

Kísérettel sokkal tutibb.
Mondom én... hiszen ez lehet az életem mottója.

"Az igazi hendikep nem a tolószék, hanem az élet nélküle."
Mondja Philippe, mikor elmeséli a története zanza változatát Drissnek. S Driss ezt megérti, érti.

Én is értem.



Driss, Philippe szokásos unalomba fulladó és cicomától megfáradt, születésnapi "meglepetés" partiját valódi ünneppé változtatja.



Nos. A fül egy igen erős, talán a legerősebb erogénzóna. Zöldre színezve pedig pláne hatványozott az inger...



Mindig is... na jó, nem mindig, de néhány éve tudom, hogy a  bajusszal csak a baj van...


/Fotók innen/

"Maga hozzászokott a tragédiákhoz, de én nem!"
Driss hebegi, mikor a siklóernyőbe kötöznék befelé, de éppúgy nem akarja, mint anno a gumikesztyűt felvenni, mert neki elvei vannak... Majd éppúgy, mint annak a jelentősége, ebben is a félelem, tiltakozás átalakul valami más minőséggé, s Philippe után, aki boldogan, a szabadságért és gúzsba kötöttség hátra hagyásááért fenntartások nélkül száll az ernyővel... s persze kísérettel, hisz mint tudható, azzal tutibb...

........................................

Ildike, a barátnőm kísért el, mert jelentkező ugyan akadt, amit nagyon köszönök, de dűlőre jutni csak vele sikerült a részleteket illetően. Annyit gyalogoltam, hogy ihaj... hiszen kísérettel sokkal tutibb... de nagyon-nagyon megérte.

Ez egy vígjáték. Egy életigenlő vígjáték... ha érted, nézd meg! Ha nem érted, akkor is!
Semmit sem fog az ember ezután másképp értelmezni, ha kiröhögi az élet ilyen nehézségeit, ezután sem lesz másképp, ha pedig érti, amiről szól, akkor sem fog változni a dolog. De az egészen biztos, hogy bármerre van a nézőpont ahonnan rátekint erre a dologra, ott jól fog szórakozni.

Netán sírva röhögni. Ahogy én tettem az első snittől az utolsó utánig...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.