Mikor elmondom a "dolgaimat" valakinek, nem érti.
Hónapokat voltam kórházban. Sok-sok túlélő-t ismerhettem meg (bárcsak ne ismerném őket...), s az biztos, hogy ott -főleg a rehabon- egy egészen más stílusban fogalmaz az ember. És ez nem a hely miatt, hanem az átélt (sokszor átHALT) tragédia miatt van.
Valahogy a szavaknak más jelentése lesz, vagy más, addig ismeretlen jelentés-tartalom is csatolódik a szavak, érzések mellé. Már ott -mikor másodszor kerültem az OORI-ba, akkor már ki tudtam menni a kórteremből- kiderült nekem ez, hogy van "egyik oldal": a sérültek, a TÚLÉLŐK oldala, és létezik a "másik oldal": az egész emberek oldala. Rögtön kiderült, hogy nem nagyon értik egymást a két oldalon álló emberek. (Hi-hi..."álló"... aki az én felemen van, nem biztos, hogy képes erre a mutatványra, vagy ha igen, lehet, hogy szüksége van ilyen-olyan segédeszközre...:)
Az is biztos, hogy iszonyatos vicceken képes röhögni az ember, és az is biztos, hogy a belsősök (é.: a rokik) nagyon zokon veszik (vesszük), ha külsős (é.: egész ember) űz viccet a rokiságból, a bármilyen kiszolgáltatott állapotból.
Találtam egy oldalt, ahol egy roki fiú mondja el a gondolatait erről-arról. A matekról szóló 'Ellenmatek' című szösszenetet kimásoltam és elküldtem annak, akiről azt gondoltam, lehet játszótársam.
Ő kifejezetten okos ember, a matematika pedig az egyik 'specialitása', ennek apropóján küldtem neki, ez gondoltam, jó lesz bemutatni a roki és az egész ember gondolkodása közötti különbséget.
Szokás szerint nem értette. 'Csak' az jutott el hozzá ebből, ami a matematika egzakt értelmezésével, illetve bármi emberi dolog abszolút nyitottságmentes értelmezésével látható.
Azt gondoltam, hogy így talán -ha érdekli- megértheti a roki-gondolkodást. Azt a kicsit talán kifordított, de mindenképpen válaszkereső hozzáállást, ami -tapasztalataim szerint- főként a túlélő-knek van meg.
Mert mi, akik ezen az oldalon vagyunk, elfogadjuk, ami történt -bármi legyen is az-, de a túlélés-mellett-döntésünk óta, egészen biztos, hogy máshogy látjuk a dolgokat. A világot. Az életet. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.