Szeretet, szerelem...
2005.12.13. 18:19
A szeretet, szerelem elmúlásához kell a másik fél 'tevékeny' részvétele is.
Megkérdeztem a két nagylányomat, hogy lehet-e úgy fogalmazni, hogy 'szereTTem' azt, aki már nincs itt.
Nem is értették. Azt mondták, amit én is, hogy ebben nics múlt idő. Ez folyamatos.
Amikor megcsináltattam a sírkövet, a sírköves azt véste rá, hogy: "SZERETTÜNK". Mikor mentem átvenni, megláttam és mondtam neki, hogy ez mi? (Akkor még az autóból nem tudtam kiszállni, a hátsó ülésen "ültem", inkább feküdtem...)
Nem értette. Kérdezte, hogy hát nem ezt kértem? Mondtam, hogy én azt kértem: "SZERETÜNK". Azt mondta: "Az ugyanaz! Nem?".
Nem ugyanaz.
Azt látom, a többség nem érti ezt a lényegi különbséget. A gyerekeim értik. Azt mondta mindkettő, hogy fel sem merül a múlt idő itt. Odaát állandóak az érzelmek, vagyis én azt gondolom, hogy ha ő engem itt szeretett, akkor ez ott sem változott meg, hisz ott nincs 'idő' például.
Nekem pedig ő az almám másik fele.
Társfüggés?
...
'Csak' annyiban függök tőle, hogy tudom, ő a társam. Tudom, hogy amit teszek -s bármi legyen is az- abban ő támogat engem. Azért, mert ő nekem a 'kontrollcsoport' (még, ha egy ember is). Tőle kaptam mindent, s hogy ezt megkaptam és ő szeret engem, ezzel a tudat is megvan, hogy ez megy nekem. (Bár, néha... gyakran... gödör van... de a gödör alján is tudom, hogy előbb-utóbb túl leszek rajta...:o)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr184157787
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.