Nos, akkor tényleg a barátok: előző életem és új életem alatt is kerültek mellém jópáran. Fontosak nekem. Most eszembe jutott valami... kifejtem bővebben, mindjárt. :)
<P>Az előzmény: <A href="http://talema.blogter.hu/?post_id=8493">http://talema.blogter.hu/?post_id=8493</A></P>
<P><FONT face="Times New Roman" size=3><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Szóval, az apropó leginkább a szilveszter utáni haza-evickélésünk, melybe bírtunk belerakni szegény Bécinek egy kanyart. Bár, most is esküszöm, hogy én mondtam neki, csak ő még aludt... ezért bírt ~80 km-rel arrébb kikötni értünk 'szegény gyerek'...:) <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT face="Times New Roman" size=3><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Amit a bevezetőben írtam, gyorsan taglalom, mert még idő előtt kihullik...:)<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT face="Times New Roman" size=3><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Nos, aki közel áll hozzám, és valamiért ki vagyok akadva rá, valami nem úgy jött ki, ahogy kellett volna, akkor az illetőt simán 'görény'-nek hívom... De ezt csak a belső-körösök érdemelhetik ki. Tehát a lányok itt gyakran megkapják tőlem, hogy mennyire görénykednek, meg a barátoknak is kijár ez a titulus, ha megérdemlik...:) Ez egy VIP klub. A nálam listás barátok, fontos emberek jegyzékén, onnantól számít igazán tagnak valaki, ha mikor valami nem úgy sikerül, ahogy kellett volna, én nem azt mondom, hogy 'Jaj, ezt elszúrtad!', hanem azt: 'PHÚÚÚÚ, mennyire görény vagy!' (Ez a 'talemául' értőknek már nem okoz gondot. Most Béci kapcsán jutott eszembe, mert mikor először mondtam neki, majdhogynem megsértődött... nekem először nem is mondta csak a lányoknak, s ők világosították fel, hogy "Á, ez anyánál felér egy dícsérettel!". Aztán persze, megbeszéltük. Azóta ő is ért 'talemául'. :)<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT face="Times New Roman" size=3><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Az első időben a kórházban nem ismerkedtem össze senkivel. Magamról sem tudtam, a környezetről sem, tehát be volt zárva valami egy idegen testbe, egy idegen helyen, idegen emberek között, kínok, véletlenszerű zajok, kusza történések…<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT face="Times New Roman" size=3><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Aztán, ahogy kezdett tisztulni a tudatom, már 'befértek' különböző képek. A szobatársak nevét kezdtem megjegyezni, a nővérek biztos pontot jelentettek, no meg Fazekas doki. <o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P><FONT face="Times New Roman" size=3><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Akkor a barátaim, elmondhatatlanul fontosak lettek számomra. Pontosabban, egészen megkérdőjelezhetetlenné vált a státuszuk az ’élet’-emben (ami akkor még, ennyire sem hasonlított az életre, mint amit most játszom). Például: </SPAN></FONT><?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" /><st1:PersonName>Apu </st1:PersonName>minden reggel jött hozzám, maradt délutánig, kivéve hétfőn, mert hétfőnként mindig két barátnőm jött, ők hasonlóképpen reggel értek a kórházba és kb. délig maradtak. Ilyenkor, tehát hétfőnként, <st1:PersonName>Apu </st1:PersonName>délutános volt (:o). Az ebéddel kezdett és vacsorakor indult Esztergomba… Térjünk vissza a barátokhoz. A szélesebb világ képét jelentették nekem az emberek. Hogy azon túl is van valami, amit én érzékelek. Olyan régi barátom is visszatért, akivel korábban évekig nem tartottuk a kapcsolatot igazán. <o:p></o:p></P>
<DIV style="BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 1pt; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 1pt solid; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt">
<P style="BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: medium none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 1.0pt 0cm"><FONT face="Times New Roman" size=3><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Az új barátságok kiépülése nagyon érdekes. Illetve nem is a létrejöttük, hisz a kórház, pláne a rehab miután zárt világ, remek terepet ad a többnyire nagyon felületesnek induló ismeretségek számára, azért inkább az OORI (az én esetemben pl), mert ott már képes rá az ember, hogy felkeljem az ágyából, és ha kerekesszékkel is, de kimenjen az ebédlőbe tv-t nézni, kártyázni, beszélgetni… szóval: embereket lát…<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P style="BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: medium none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 1.0pt 0cm"><FONT face="Times New Roman" size=3><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Aki miatt belekezdtem ebbe az egész barátokról szóló bejegzésbe (aztán elszabadult a dolog, és maratoni hosszúságúnak ígérkezik:), vele még érdekesebb a barátságunk. A csípőmet műtötte Tanár úr, majd ezután kerültem át –immár harmadik alkalommal- az OORI-ba. Ott töltöttem majd 3 hónapot, újra megtanultam járni (akkor már mankóval képes voltam megtartani az egyensúlyom, addig járókerettel közlekedtem… marhára elégedett voltam magammal…:). Ott ismerkedtem össze egy fiúval, akkor volt majdnem 20 éves. Autóbalesete volt, szanaszét törött, de él. Összebarátkoztunk, az estéink Scrabble és römi, meg beszélgetések közepette teltek. Mikor hazamehettem (a mankóval járás képességével! :), tartottuk a kapcsolatot telefonon, aztán meg is látogatott minket a barátnőjével. Majd, hetente elvitt vásárolni (mert én nem cipelhetek, tehát a bevásárlás komoly gond). Időnként jött vele egy-egy hasonlókorú barátja is. Egyikük volt Béci. Semmi különös, egy szimpatikus, fiatal –akkor még iskolás- fiú, aki elsőre ’Csókolom!’-ot köszönt nekem. :)<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P style="BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: medium none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 1.0pt 0cm"><FONT face="Times New Roman" size=3><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Aztán rendszeresen jött az említett betegtársammal. Egy idő után </SPAN></FONT><st1:PersonName>Gábor </st1:PersonName>(a betegtársam) már nem jött, mert elromlott az autója, de Béci ’nem adta fel’. Ő azóta is –immár több mint 2 éve töretlen lelkesedéssel jön, kb hetente visz vásárolni, hoz-visz Esztergomba, meg ahová éppen mennem kell. Segít cipekedni, itthon megcsinálja, ami olyan apróság adódik, amivel mi –nőcik- nem boldogulunk és sürgős lenne, tehát nincs idő kihívni valakit…<o:p></o:p></P>
<P style="BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: medium none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 1.0pt 0cm"><FONT face="Times New Roman" size=3><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Már dolgozik, kijárta az iskoláját, és nem akar továbbtanulni. Viszont nekem segít. Pedig tulajdonképpen annyi kapocs sincs közöttünk, amit a kórházi ismeretség jelentene: tehát ő bizony –szerencsére- szín tisztán a ’másik oldal’-on van. <o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P style="BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: medium none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 1.0pt 0cm"><FONT face="Times New Roman" size=3><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Sokan vannak. (Többen voltak, de megmaradt a szilárd mag, azok, akik hosszú távon is el tudják viselni egy roki barátságát, amiben a beszélgetés azért többnyire olyan mondatokkal kezdődik: „Kérlek…”<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P style="BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: medium none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 1.0pt 0cm"><FONT face="Times New Roman" size=3><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">:(…és ezt én mondom…:)<o:p></o:p></SPAN></FONT></P>
<P style="BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: medium none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 1.0pt 0cm"><FONT face="Times New Roman" size=3><SPAN style="FONT-SIZE: 12pt">Köszönöm!</SPAN></FONT></P></DIV>
