Még maradok.Az előzmény: <a href="http://talema.blogter.hu/?post_id=10759">http://talema.blogter.hu/?post_id=10759</a><br><br>Mindenkinek külön-külön megítélésére bízom, hogy mit gondol. Hogy kinek, mi jön le ebből is, és a másikból is. (Már a két blogomból... ha lejön egyáltalán valami. De nem ez a célom.)<br>Ebben nem működik a szajkó: nem kezdek bele megint,  hogy  leírjam, mit gondolok a sajnálatról.<br><br>Úgy éreztem, mikor elolvastam 'Éva' hsz-át, az előzőben, hogy 'Na, innen is ki vagyok nézve...'<br>Aztán úgy döntöttem, hogy nem. Mert ez nem kötelező senkinek, nem kell elolvasni senkinek, amit én írok; nem kötelező reagálni rá, ha mégis elolvasta; de nekem jobb, ha leírom az érzéseim, mikor gödörbe kerülök. Mert jobb, ha nem a gyerekeimre zúdítom a bajaimat; az örömeimet megosztom velük, sőt, az örömeim forrása 98%-ban ők... de a 'gödröket' nem fogom a nyakukba akasztani... (Nekik is megvan a sajátjuk. Ha ők elmondják nekem, akkor igyexem segíteni, de ők nem veszíthetik el az egyetlen biztos pontot, amilyük maradt... és az én lennék.)<br><br>Tehát, ha rinyálok, nem kell elolvasni. <br>Most megint beugrott, hogy a hétköznapi balhék, a válás, a megcsalás, a pasi- ill. nőkergetés, az bármilyen mennyiségben jöhet... a roki, özvegy túlélő meg a bajaival együtt mehet a Tajgetosz-ra...<br><br>Hihetetlen, hogy nem sajnálom magam?<br><br>Ez van.<br>Megszoksz, vagy megszöksz.<br><br>Maradok. <br><br><br>

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.