...már abban a tekintetben, hogy mi lesz velem? (Biztos-e amit tudni vélek.)<P>Ez a néhány nap előszedte a TÚLÉLŐmárti mögött rejtőző ÉLŐmárti-t. Pedig nem történt gyakorlatban semmi (ill. annak van már egy egész hete is... hmmm... szinte percre pontosan 7 napja....), a lelkemben viszont (a helyén lévő bonsai fácskán) bizonyos részek simulni látszanak, mások pedig éppen ezért, talán még kuszábbak lettek/lesznek.</P> <P>Szabad nekem nyitnom? </P> <P>Kibírok én egy újabb eldobható-tapasztalatot?</P> <P>A csigaházban valóban megcsillanni látszik az a gyöngy, de mi van akkor, ha a fényétől nem látom a valóságot? Nem akarom ismét megkapni, amit amúgy is tudok. (Ha előre kapom, mondd már! Olyankor jön a "na, és?!", ám, ha utólag... az fáj, éget, mélyen megkínoz.) </P> <P>Mért nincs egyetlen normi, aki kimondja amit gondol? Mért csak utólag nagy a pofájuk? Illetve még akkor is csak nekem, nemnormi rokinak kell kihámozni a számomra fenntartott hidegzuhanyt... És mikor ez megtörtént, még én kapom meg, hogy túl sokat filozofálgatok... (Igazolom mindenki előtt a "nemnormi" meg6ározás helytállóságát, hisz nem bírok értelmesen fogalmazni, bocs.) </P>

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.