Ehhez sem értek. De tapasztalatom van a témában.<P>Az apropó: <A href="http://talema.blogter.hu/?post_id=3989">http://talema.blogter.hu/?post_id=3989</A></P> <P>Ezen belül is a következő hsz.:</P> <DL> <DT>RobinWarez…

ez is<P>Az apropó: <A href="http://igen.blogter.hu/?post_id=40886">http://igen.blogter.hu/?post_id=40886</A></P> <P>Alapvető dolog: nem fél almák vagyunk, hanem ketten alkotunk egy egészet. Ez a két állítás nem ugyanaz.</P> <P>(Én most is…

Nem hiszem. Sőt, ha magamban lepörgetem az eddigi utam, azt kell mondjam: a türelem talán az egyetlen erény, amivel bírok. <P>Az előzmény: <A href="http://talema.blogter.hu/?post_id=20099">http://talema.blogter.hu/?post_id=20099</A> (Időm mint a…

Ráadásul mindet én akasztom a nyakamba. Hát hülye vagyok én? Mit kéne tennem? (Mert a bőgés nem sokat segít...)<P>Megoldás lenne, ha nem irogatnék folyton; ill. ha úgy általában befognám a szám; ha elfogadnám végre a lehetőségeim; ha nem képzelném többnek magam; ha nem…

Tudom ezt. <P>Az apropó: <A href="http://fura.blogter.hu/?post_id=19679">http://fura.blogter.hu/?post_id=19679</A></P> <P>(Oda nem írtam. Ide inkább.)</P> <P>Nekem szeretni nem szabad.</P>

... Ma sem lettem alkoholista. Illetve tegnap, mert már ma van. Üvölt a fülembe Merkoffo (THX!) küldeménye, bőgök és úgy érzem, mintha megint el tudtam volna csomagolni magamban egy súlyos adag gyötrelmet. De attól tartok, előbb-utóbb már kicsi lesz ennek a rengeteg nehéz,…

...már abban a tekintetben, hogy mi lesz velem? (Biztos-e amit tudni vélek.)<P>Ez a néhány nap előszedte a TÚLÉLŐmárti mögött rejtőző ÉLŐmárti-t. Pedig nem történt gyakorlatban semmi (ill. annak van már egy egész hete is... hmmm... szinte percre pontosan 7 napja....), a…

Ha igazán nem akarnám ezt játszani, hát nem csinálnám.<P>Eldobható vagyok.... és kigúnyolható.</P> <P>Céltáblát játszom, teljesen önszántamból. </P> <P>Azt hittem erős vagyok. Ha levágták volna a lábam, akkor most nem képzelhetném magamról -még…

Várhatóan megint megkapom, de most sem hoz ez lázba...<P>Próbálom.</P> <P>Próbálom, de nem megy. Nem tudok olyan lenni, amilyennek lennem kéne, és így a gyerekeim életét rontom tovább. Nekik sokkal nehezebb dolguk van, hisz teljesíteniük kell(ene)...…

Azt mondtam: Param-param...? Sőt, Param-param-param...? Nem kellett volna nyitnom. Kb. fél órát volt itt, megittunk egy kávét... Tudom, milyen érzés eldobhatónak lenni. (Persze, még mindig azt hajtogatom magamnak, hogy csak 'L' ilyen... ő eleve nem akart többet, mást... én…