... sajna lassan ez az általános...
<P>Szóval, ez megint egy nemnormi helyzetjelentés. (Lehet marhára utálni vagy vigyorogni rajtam, kedves mosollyal, fensőbbséges vigyorral, esetleg lesajnáló fintorral... a választás a tiétek:)</P>
<P>A helyzet a következő: 9 óra és én itt ülök a gép előtt, pamut hálóingben és frottír köntösben. Már röhögnöm kell saját magamon... nemhogy felöltöznék, nemhogy csinálnám a dolgom (mert azért egy rokinyugdíjasnak is van tennivalója), a kávé és a reggeli teendők után (legkicsibb yány iskolába terelése, közepes gyerek orvoshoz irányítása, Egyeskével közös reggeli...:), első dolgom, hogy bekapcsolom a gépet, lefuttatok egy vírus-izét (jóvanna! gőzöm se nincsen nekem erről, csak Pc a lelkemre kötötte, hogy ezt így kell csinálni... megmutatta, mit, mikor, hol kell nyomni...:), aztán emil-ellenőrzés, fórumok majd a blognak az ő tere.</P>
<P>És most itt vagyok. Hmmm... Fel kéne öltöznöm, és el kell indítanom a napot. Erre más is ösztönöz: a tv-ben most mögöttem Kiszel Tünde (az eminyé tüncikém is...:) osztja az észt. (Egy újabb személy akit imádok. Erről jut eszembe -bakker! mikor fogok felöltözni?-, szeretem az Emil Rulezt, nagyon bírom a zakkant zenéket, s ez szerintem olyan, Hajós András meg egyszerűen nemsemmi figura. Szóval, amit múltkor mondott a 'Heti 7'-ben, abban tökéletesen igaza volt. Talán az első komolyan megfogalmazott mondata volt, és így nekem még súlyosabb. Igaza volt: 'Hagyjuk Donatellácskát, lécci Tünci!" Tökéletsen szabadon idéztem, mert ennyi agyam van... de tényleg... Tünci, lesz az a kislány még felnőtt, sőt, kamasz!)</P>
<P>Na, most akkor elkezdem a napot. Mindjárt úgyis jövök vissza... (Lehet utálni, vigyorogni...stb :)</P>
