Jó dolog várni... főleg ha van mire :)<P>Van mire?</P> <P>Talán van. És én rendes nőci vagyok (jóvanna, öreg tyúk, de ilyenkor hagy érezzem mán magamat kicikét nőcinek...:), tehát örömmel várok, kezeimet összekulcsolva az ölembe ejtem, nyugodtan hátradőlök a karosszékben, lógázom a lábam (hmmm... hmmm... THX! Merkoffo! A zene, aminek az ütemét követem: Juliet: Avalon :), és várok.</P> <P>Meddig? Amíg nem kapok választ (egyértelmű feleletet, akár igen, akár nem... de inkább az előzőt, léccike:), vagy el nem múlik az indíttatásom. (Hmmm... ez utóbbira vajmi kevés az esély, hisz az 'előéletemet' tekintve semmi nem utal ilyesmire.)</P>

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.