Igen. Van nekem rádióm. Bebeebeeebeeeee... Történt, hogy megláttam (már nem is vagyok egészen biztos benne, hogy ott, de talán) Markynál ezt a bizonyos rádiót. Aztán feltűnt több helyen is, és nekem csak fájt a szívem érte...

Aztán egy óvatlan pillanatban elmondtam ezt msn-en Péternek, kit már-már barátomnak tartok (remélem, ő ezért nem menekül világgá, ha mégis, hát akkor... izé... bocs, így jártál...:), és ő, szerencsémre ezt úgy tekintette, mint kicsiny, ám érdekes kihívást a hálón. Mondott nekem -ill. írt- kérdéseket, amiktől csak marhára néztem, meg mondott dolgokat, hogy ezt csináljam, meg azt a gépen, és akkor majd ez lesz meg az...

Na, ezektől az én gyárilag malac-szemeim bírtak majdhogynem emberi méretűre kerekedni, ám a feladatok végrehajtásához egy fikarcnyival sem kerültem közelebb... methogy nem volt, s még most sincs, ehhez elég agyam...:))

Nem mondom el a teljes folyamatot, mert egyrészt a részletek -persze- kihullottak :), másrészt meg az eredmény szempontjából igen kis jelentőséggel bír, a lényeg, a lényeg: itt figyel az eminyé rádodóm, melyben kedvedre válogathatsz a jobbnál jobb Madonna számok közül...

És hogy miért is "rádodó"?

Annak idején, mikor LettéLóttiTippujú nagy, kerek szemeivel, s göndör fürtjeivel reggelente sétált velem az oviba, szinte minden alkalommal arról mesélt, hogy ő a "rádodóban" este mit hallott.

Na, ezek azok az emlékek, amik elfoglalják a 10% többségét, így a napi macerák, kisebb jelentőségű történések szinte azonnal kihullanak. Szerintem ez nagyon is jól ki van találva így...:))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.