Most láttam egy riportot vele. Korábban kellett volna idetennem az ajánlót... érdemes volt megnézni, igazán olyan fazon ő, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni. (Legalábbis ezt gondolom..., na. Lehet, hogy a 10%-om miatt? OK, de akkor is...:)

Ismeretlen ismerős a Fókusz Portré mai adásában
(Ez valaha egy link volt, de sajna már nem műxik. De mementóként meghagytam, naná, de már nem is "minthalink"...!)

Korábban írtam arról, hogy mit is jelent nekem a zenéje, illetve az, ahogy, amilyen "csomagolásban" átadja a gondolatait, érzéseit.

Most csak annyit tennék hozzá ehhez, hogy nagyon jól tettem, hogy ma dacolva e kései órával, megnéztem ezt a nem túl hosszú, de nagyon jól összerakott, letisztult, egyszerű riportot. Mit szűrtem le belőle? Leginkább azt, hogy ez a Fogarasi László alias Yonderboi nem elég, hogy számomra olyan zenét csinál, amitől a hideg-meleg kergetőzik a hátamon, még ráadásul bizony, benne van az a plussz is, ami engem képes abszolút megfogni. Nyugodt, okos, kerek világképpel rendelkező emberke benyomását kelti bennem.

Ahogy beszélt, bújkáló mosollyal az arcán, majdhogynem összezárt kezekkel, csíkos ingben... Szóval, nem bírom ki... Olyan ember, aki tudja, ismeri a dolgokat, megvan a véleménye mindenről... és el is mondja azt... és aztán tovább ül, mosolyogva, összezárt kezekkel, csíkos ingben ... és továbbra is meg van elégedve mindennel... Ő elmondta... ha én nem így látom, lelkem rajta. Ő visszamegy, és csinálja tovább a dolgait.

Yonderboi most 26 éves, ha jól tévedek.

Ismerek ilyen embert. Fontos. Köszönöm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.