Tegnap tudtam lemenni Csabához. Anyuhoz és Zsoltihoz pedig most egyáltalán nem jutok el.

Csak nézem a gyertyák lángját és rátok gondolok. Dömösre, a trafikra, a focipályára, a patakra, a Rám szakadékra... Esztergomra, a Kálváriára, a Bazilikára, a strandra, a Kismackó-ban évekig minden reggeli "2x2 deci kakaó és 2 szelet kalács"-ra... a Hellre, a 4-es buszra, a buszvégre, a "Kék az ég!"-re... a Kis Duna partján a lépcsőkre...

A nyugalomra.

Szeretlek benneteket!

/Jókai Mór/

Most ezt az oldalt nézegetem. Többször jártam már ott; most, nem csoda a Halál, elmúlás címszó alattiakat olvasgatom. Nézz be Te is, ha gondolod!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.