Az apropó Zenke írása: A békés többség én vagyok

Néhány napja láttam (lehet, hogy tegnap?) a tv-ben, hogy van ez a dolog. Novák Péter jelent meg a kezében egy képeslappal, néhányan ültek mellette, az asztalon egy utcai postaláda volt, és arról beszélt, hogy ez a gesztus az, amivel kifejezhetjük mi, a többség, hogy szeretjük a hazánkat. Most, ebben a helyzetben ez a módja a szimpátiánk kinyilvánításának.
Már nem is tudom pontosan mikor, de a szeptemberi tv-ostrom óta eltelt időben, szó volt szimpátia-gyertyagyújtásról. Az konkrétan a kormány, illetve még szorosabban Gyurcsány, mint miniszterelnök melletti állásfoglalás volt.
Itt többről van szó. Arról, amit Zenke ír a postjában, hogy a külföldi híradók a kb. 5 perces (max. 5 perces) snittjeiben a szétvert utcák, a rogyásig ismételt nem egészen 50 méternyi tankút, a szanaszét vert állványzatokból összehordott barrikád(ok) tetején forradalmárt játszó ifjú/idős elégedetlen/balhééhes ember "hallatja a hangját".
Ez az én hazám?
Nem.
Az én hazám az, ahol felnőttem. Az, ahol nyugodt szívvel elengedhetem a gyerekeimet a hétvégén Pestre, akár koncertre, ahol tudom, hogy minden ellenére VAN holnap.
Én már elmondtam sokszor, hogy tüntetni akkor sem mennék, ha egész lennék (de mondom, olyan nincs, hogy "mi lenne ha..."), de valahogy hallatni szeretném a hangom, meg akarom mutatni, hogy igen, a barrikádok után, a mellékutcákban, a suliba igyekvő gyerekek környékén, a nyugdíját váró néni, a munkába siető adminisztrátor szintjén, a tárgyalásra készülő dörzsölt vállalkozó gondolatai között is itt vagyunk. ITT. Magyarországon.
Amennyire lehet nyugodtan. Várva a holnapot. És teszünk is a holnapért.

Ki azzal, hogy az utcára vezeti a népét. (Majd kezét az égre emelve azt mondja, nekem ehhez semmi közöm, ez kérem a polgárok jogos felháborodása...)

Ki meg azzal, hogy teszi a dolgát. Tesszük a dolgunkat. Bízunk abban, hogy akinek a kezébe adtuk/adták a döntés jogát, tudja mit csinál. S azt jól is csinálja. Mert a mi dolgunk most ennyi: a gyereknek a suliban fel kell készülnie a jövőre, a néninek meg kell sütnie a sütit a nyugdíjából az unokájának, aki mindjárt hazaér a suliból, az adminisztrátornak el kell végeznie a rá bízott munkát, a vállalkozónak meg meg kell nyernie a tendert, hogy holnap is és azután is legyen munkája a barrikádon feszítő ifjú/idős titánnak, ha esetleg belátta, hogy abból biza nem él meg, ha szétveri a mi hazánkat.
Mert talán nem oly nehéz dolog felfogni azt is, hogy ez itt kérem az övé is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.