Mondjuk megyek az utcán (ritka alkalom, hisz nem szoktam csak úgy sétálgatni, meg kell gondolnom szinte minden métert...), a fent említett módon: bal kezemmel támaszkodom a biztonságot nyújtó mankecra, jobb kezemmel pedig többnyire fogom a táskám, ami a jobb vállamra akasztva jön velem. Nos, meg akarom tudni, hogy mennyire kell rohannom a kiszemelt célom felé (példának okáért gyogyótornára, mert az esetek uszkve 96,67%-ában odaigyexem)... Szép feladat!
Meg kell állnom, aztán megigazítanom a táskám, nehogy a jobb-kéz-kontroll elvesztése miatt elmenjen világgá, majd átveszem az addig rendeltetésszerűen a bal kezemben tartott mankót a másik oldalra, aztán a mankóval a levegőben kalimpálva (merthogy nem tudom odatámasztani valahová, és mankó nélkül utcán annyira nem merészelnék lépkedni) kissé feltűröm a felsőm ujját, s így már szabad az út az idő ellenőrzéséhez... Majd visszarendezek mindent az eredeti helyére.

És most jön az a bizonyos hispán dolog...

Olyan egyszerű, olyan egyértelmű...