Néhány hete itt hurcolom magammal, s néhány napja végre rászántam magam, hogy megnézzem.
Nagyon jól tettem.
Ezt látni kell!






Ray (Ray)
Zenés / Dráma, 2004 - amerikai film

Rendezte: Taylor Hackford
Főszerepben: Jamie Foxx, Kerry Washington, Regina King, Clifton Powell, Harry J. Lennix


A két Oscar-díjjal, köztük Jamie Foxx elképesztő alakításáért a legjobb férfi főszereplőnek járó elismeréssel díjazott film, melyet további négy kategóriában - többek között a legjobb film címére is - jelöltek.

A balsors feletti győzelem sokakat megihlető és igazán rendkívüli története. Ray Charles a szerény kezdetektől a nemzetközi ismertségéig lehetetlennek tűnő hátrányokon kerekedett felül, ám végül évtizedekre átformálta a világ zenei arculatát.

A Ray felejthetetlenül szórakoztató és szívderítő alkotás, világszínvonalú színészi játékkal és fantasztikus zenés jelenetekkel ötvözött megindító történet.

/Eddig innen/


.........................


Megnéztem. Ez olyasmi film, aminek... bakker! minden második filmre azt mondanám, hogy ott a helye a 'mártisorban' a fiókban... (megjegyzem, láttam asszem tegnap a tv2-n egy alkotást, valami Csontrabló címmel, amit aztán végképp nem tennék ennek a sornak a közelébe sem, nehogy véletlenül megfertőzze azoknak a szellemét...). Szóval, a lényeg, hogy tessék megnézni!
(Kérem szépen!)

A megjegyzésem: én tudtam, hogy létezik egy Ray Charles. Köbö ennyi értesülésem volt erről az emberről, illetve még az is "tiszta" volt előttem, hogy valami köze van a zongorához, meg rémlett, hogy vak, aztán volt egyszer egy videoklip, egy tetőn vették fel, valamelyik feka (talán rap? esetleg soul?) csapattal... Na, ennyi derengett nekem a "réjcsársz" címke mögött.

Most meg baromira szégyellem magam. Ez az ember iszonyú nagy formátumú személyiség. Nyilván egy film, ami a profitra épít, nem azt, nem úgy adja vissza, ami 100%-ban, és minden részletében megfelel a valóságnak.
De... DE... ha Ray Charles Robinson (ha jól tévedek; memóriám olyan amilyen, s most kölcsönbe van adva a film... terjesztem az igét...) csak nyomokban ilyen ember, akkor ott a helye a kultúrtörténetben. Ha nem a történelemben, bár kis tett a meghiúsított koncert a fehér közönségnek a színesek kirekesztése miatt. De hatalmas lépés egy magára találó vak, fekete zenésznek, s ezen keresztül a szegregáció felszámolásában. (Legalábbis enyhítésében.)

A tragédiák sora. Ray Charles igazi túlélő. A legkeményebb fajtából.




...az anyja áll a sarokban és figyeli könnyes szemmel ahogy a fia feláll, mert felbukott a hintaszékben, majd felfedezi a hallásával és a tapintásával a világot...


"Anya, miért sírsz? Hallom, hogy itt vagy!"



A bejegyzés trackback címe:

https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr331596638

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása