Már nem úgy, hanem csak emígyen, ni...

Volt aki rákérdezett, hogy ez az én képem? Volt, aki egyenesen ijesztőnek találta, s volt, aki elkezdte kielemezni rassz szerint talemát... a kép alapján... /édes... nagyon édes az ilyen.../
Mert ugyebár nekem mi más is lett volna az avatarom, mint Janis Joplin Andy Warhol-ul...

Miért? Mert én ilyen vagyok és ebből eleve ez következett.

Aztán -nem most, jóval korábban, csak nekem ily' gyors a reakcióidőm-, Fleeriel megcsinálta a képem szószparkul.
Tetszett is, azóta is büszke vagyok rá.
És most eljutottam odáig, hogy végre nyugdíjazzam JJ-t és méltó helyére emeljem Fleeriel "alkotását".

Tehát, ettől a pillanattól az avatarom én magam vagyok...

Nekem még most is úgy tűnik, hogy remek munkát végzett Fleeriel, kísértetiesen hasonlítok magamra...

Ráadásul este -aki megy ma Mó invitálására a Szlovákba, meg is győződhet erről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.