Roki együttérzés
2007.08.14. 16:53
Emma.
Ő is roki.Ő sem küzd kevesebb és barátságosabb mumusokkal, mint én.
Időnként beszélünk telefonon, időnként találkozunk, időnként én ott alszom nála és olyankor dvd-zünk, meg átbeszéljük a világ fontos dolgait...
A tegnapi (illetve csak tegnap csúcsosodott ki a dolog, sokkal korábban kezdődött ez a nihil) bajom sem ismeretlen előtte, s ez nálunk, rokiknál valami olyasmi, na, mindegy, jobb is, ha nem emgyek ebbe bele, úgyse értené más rajtam kívül...
Szóval, tegnap, itt ültem és rendeztem soraimat, vagyis igyekeztem úgy csinálni, mintha... kommenteltem, msn-en próbáltam dumálni... de folyamatosan kuszálódtak összefele a dolgok a fejemben...
Néha sírtam, néha kerestem a billentyűket...
Aztán nyílt az ajtó.
Én -ahogy szoktam- kiszóltam, hogy "Ki az?"
Nem jött válasz, de lehet, hogy csak nem hallottam, mert egészen más zaj ütötte meg a fülem...
Mással össze nem téveszthető monoton kopogás...
Hát, felpattantam s rohanvást igyekeztem ellenőrizni, hogy valóban az van-e, amit én gondolok...
Emma jött nagylányával, Kamillával.
Nagyon kedvesen fogadtam őket, mert nemhogy mondjuk azt mondtam volna, hogy "De jó, hogy látlak!" vagy "Mennyire örülök nektek!" vagy valami hasonló... neeem, dehogy én a hozzám méltó keresetlen kedvességgel kiböktem a következőt (miután a meglepetéstől már újra kaptam levegőt): "Hát ti?"
(Kell még valamit magyaráznom magamról?)
Emma -biztonságosan lecövekelve a folyosón, s letámasztva egyik mankóját, hogy legalább egy keze szabadon legyen- közölte: "Hozzád jöttünk!", s ezzel az elánnal már nyúlt is lánya felé, aki a kezébe nyomott egy gyönyörű csokor sárga gerberát.
Ez itten csak illusztráció, csak a hangulat kedvéért.
(Továbbra sincs meg az adatkábel.)
(Továbbra sincs meg az adatkábel.)
"Hogy végre vidámabb legyél!"
Vagy valami ilyesmit mondott, de sajna erre már nem emléxem pontosan, mert -bakker- ezen a ponton átvettem a virágot és görcsösen sírni kezdtem.
Na, hülye vagyok, vagy hülye vagyok?
Emma meg egy ilyen tyúk. Aki elvisel engem, minden nyűgömmel.
Vagy valami ilyesmit mondott, de sajna erre már nem emléxem pontosan, mert -bakker- ezen a ponton átvettem a virágot és görcsösen sírni kezdtem.
Na, hülye vagyok, vagy hülye vagyok?
Emma meg egy ilyen tyúk. Aki elvisel engem, minden nyűgömmel.
/Kép innen, ni/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr941596598
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.