Csak egy álca.
Eltemet vagy már el is temetett?
Elfáradtam, és ezen a kívülről tapasztalt butaság* és érzéketlenség csak súlyosbít.
A csigaházam bezárul. (Bakker! Az nem is tud bezárulni, csak a kagylóhéj... sebaj. Az enyém erre is képes.)


*: akkor is, ha tudom, hogy én aztán buta vagyok. De a rosszindulat, hidegség ha párosul a butasággal, na, akkor igazán veszélyes.

6 éve történt.
Mi is történt akkor?

Emléxel? Én igen.
És ők is, azok is akik most ékesszólón hírdetik lenéző elveiket a dologgal kapcsolatban. És úgy általában a másokat érintő történésekről megmondják, hogy magánügy, semmi közük hozzá, és aki arra ragadtatja magát, hogy emlékezni merészel, nos az természetesen csak a hisztis jelzőt érdemli meg a legjobb esetben is.

Tegnap volt nálam egy ismerősöm, aki azt mondta, hogy az RSJ! olvasása után azt gondolja rólam, hogy nem is vagyok itt.
Élek, de nem élek.
Álcát hordok folyamatosan.
Hogy az iwiw-es bemutatkozómban az a néhány szó mennyire ijesztő számára, hisz abból látszik igazán, hogy nem is vagyok itt. Hogy ÉN nem vagyok itt, csak mintha...
Mióta?
Majdnem


6 éve történt

Emléxem az igazi életemre. Emléxem a nyugalomra. Emléxem a borzongásra. Emléxem az almára.

Emléxem a visszatérésre.
Emléxem a rémületre.
Emléxem a kínra.
Emléxem a halálvágyra.
Emléxem a kínra.
Emléxem a döntésre.
Emléxem a kapaszkodásra.
Emléxem a "mégegylépésésodaérek"-re.
Emléxem a kínra.
Emléxem az átrendeződésre.
Emléxem a kínra.
Emléxem az elfogadásra.
Emléxem az "újratanulás"-ra.
Emléxem a jeges rémületre az altatástól.
Emléxem a kínra.
Emléxem a folyamatos, előbb szaggató, hangos, majd még szaggatóbb, de fojtott zokogásra.
Emléxem a "reggel ha felébredek holnap lesz, vagy elmegy felettem megint néhány hónap?"-ra.
Emléxem a segítségre.
Emléxem a segítőkész arcokra.
Emléxem a kínra.
Emléxem a segítőkész kezekre.
Emléxem a bíztató félmondatokra.

Emléxem a kemény butaságra.
Emléxem a lenéző kioktatásra.
Emléxem a türelmetlen hidegségre.
Emléxem a riadt madárra, aki a járókeretre támaszkodva azon tépelődött, hogy mit csinál mindig rosszul?
Emléxem a tengernyi "miért?"-re.

Emléxem a fontossági sorrend felállítására.
Emléxem a komód elhelyezésére. Emléxem annak a "belakására".

................................................................................

Emlékek nélkül lehet.
Emlékek nélkül nyugodtabb.
Emlékek nélkül semmi sem számít.
Emlékek nélkül semmi sincs.


Emlékek nélkül én sem vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.